No. 34.

1597. augusztus 21. Hírek a pápai táborból.

FORRÁS: ÖNB Cod. 8970. fol. 361–362. (Német.) Ennek a hírlevélnek és a No. 35., illetve No. 40. alatt közölt iratoknak bizonyos részeit kivonatosan, illetve egybeszerkesztve, eredeti német nyelven nyomtatásban közzétette: ORTELIUS, 1665. 220–221.

A Pápa melletti táborból az 1597. esztendő
augusztusának 21. napján.

E hó 19-én a várost ismét erősen lőttük. Majd ezt követően a franciák a felső bástya ellen, a svábok és a bajorok pedig a tónál fekvő rondella ellen indultak ostromra, mely egy egész órán át tartott. Ennek eredményeként - a törökök kemény ellenállása ellenére - a várost elfoglaltuk. Abban azonban pusztán néhány marhát és lovat találtunk, a törökök ugyanis minden mást a várba vittek. Midőn ellenben látták komoly szándékunkat, 20-án éjszaka tárgyalásokba kezdtek, és kérték, hogy fegyvereikkel és málháikkal elvonulhassanak. Továbbá azt is előadták, hogy még 400 keresztény fogoly van benn a várban. Nekik mindezt csak részben engedélyezték, azaz csak életüket megkímélve kaptak engedélyt a kivonulásra. Emellett három előkelő törököt kellett kibocsátaniuk, a mieink közül pedig szintén hármat küldtek be a várba kezesnek.

Ezalatt Sárvár felé a hidat is megcsinálták. Miután azonban a vallonok a malom mellett a tárgyalások közepette a palánkon betörtek, majd a várba feljutottak, ott fosztogatni kedtek. Sőt egymás ellen is fegyvert fogtak és gyilkoláztak, továbbá erőszakosan rabolták ki egymást. Emiatt ebben a tusakodásban többen haltak meg, mint az ostromban. S noha Eder kapitány zászlóalját és más ezredeseket is beküldtek a várba - a városba pedig három másik osztrák zászlóaljat rendeltek -, ezek keveset tehettek. Ám végül a törököket kivezették; a basa - aki egy kiváló, előkelő ember volt - lovon ülve, a többiek pedig mindannyian gyalogosan, igen díszesen vonultak ki a várból. Őket azonban mindannyiukat kirabolták, az első mintegy 250 fő a kíséretének köszönhetően mégis életben maradt, a maradék 200 törököt azonban mind levágták és meztelenre vetkőztették. Akik ezen felháborodtak, azokat csaknem megnyúzták. A várból a városba igyekvő sok keresztény rabot, nagyrészt parasztokat és asszonyokat, miként sok fiúgyermeket is, mintegy háromszáznyit, hasonlóképpen intéztek el.

Amidőn a törökök vonultak ki, mindannyian basájukat - aki lovon ült és azt a szablyáját viselte, melyet neki a török császár ajándékozott - teljesen fedetlen fővel követték, miként a birkák. Amikor azonban körülbelül negyed mérföldnyi járóföldre eltávolodtak, a belső várban - nem tudni, hogy a törökök szándékából, avagy a mieink hanyagságából történt-e - a lőpor felrobbant. A négy zászlóaljnyi osztrák gyalogságból, valamint a négyszáz huszárból és ugyanennyi hajdúból, akiket oda rendeltek be, mintegy kétszázat sújtott halálra a robbanás, az előbbiek ezredesével, [Georg Andreas von] Hofkirchennel együtt, aki mindazonáltal még él. Emellett a robbanás az épületek tetőzetét is teljességgel letépte. Erre őkirályi méltósága az eltávozott törököket, mind megkötözve, a táborba hozatta vissza, ahol a katonák mindannyiukat darabokra akarták kaszabolni. Mikor azonban ismét lecsendesedtek, nyílt rá alkalom, hogy eldöntsék, mi legyen velük.

A három kezes - aki három előkelő török volt -, miként egy asszony is, aki a szerződés értelmében volt velük, erősen megesküdtek, hogy ők a robbanással kapcsolatban semmit sem tudnak. A tüzet nem lehetett eloltani és terjedését meggátolni, így minden egészen kiégett, azaz a tó felé eső kerek torony a várral együtt teljesen elpusztult és beomlott. Ilyenformán szinte hihetetlen, hogy áll még valami a toronyból. Hasonlóan járt a hadszertár, mely teljesen összeomlott, és a tűz egész éjszaka égett. Pusztán néhány szép lovat tudtak kimenteni, melyeket azonban maguknak mind a vallonok szereztek meg. Sőt azokat, amelyeket más nemzetbélieknél láttak, tőlük erővel elvették vagy megfojtották, azt állítván, hogy azokat az ostrommal ők nyerték, ami persze csak részben volt igaz. A keresztény rabasszonyok pedig uraikat kénytelenek voltak visszavásárolni tőlük. Azaz olyannyira zsarnokoskodva garázdálkodtak, hogy ezt az Isten nekik nem fogja büntetés nélkül hagyni.

A várban huszonhét kis és nagy ágyút nyertünk azokon kívül, melyek szétrepedés miatt mentek tönkre. Köztük két oly nagy is volt, melyek mindegyike 70 mázsa súlyú volt és 36 fontos vasgolyót lőtt ki. Emellett szereztünk tíz hordónyi lőport. Tíz másik hordóban pedig füstölgő élelmet találtunk, mely meglehetősen jelentős mennyiség volt, de teljesen tönkrement és használhatatlanná vált.

A tegnapi éjszakán 500 huszárt portyára küldtek [Székes]fehérvár alá, akik nem messze [Vár]palotától 50 lovas törökkel - akikről a kémjelentések alapján hírük volt - találkoztak. Ezeket megtámadták, legyőzték és hetet élve - köztük egy agát - és hat fejet hoztak ide.

Őkirályi méltósága a szétlőtt palánk újjáépítése végett mintegy három vagy négy napot akar itt maradni. Ma két akasztófát is felállítottak, melyre nézve úgy tűnik, eljött az idő ... [ti., hogy a fosztogatásban élenjárók elnyerjék büntetésüket]