III. rész

PÁPA VISSZAFOGLALÁSA 1597-BEN

No. 19.

1597. február–szeptember. Giovanni Marco Isolano gróf feljegyzései az 1597. évi eseményekről, köztük Pápa visszafoglalásáról.

FORRÁS: BENDA, 1983. 663–665. (Olasz. BENDA Kálmán közlésében fordította JÁSZAY Gabriella.)

Ebben az évben a tél folyamán gyűlést tartottak Regensburgban, a fejedelmek részvétele nélkül, de a császár jelenlétében, és újra megerősítették, hogy segítséget adnak őfelségének. A pápa csak unokaöccsét [Gianfrancesco Aldobrandinit] küldte el Prágába, hogy nyolcezer olasz gyalogost ajánljon fel és hogy közölje, a következő évben megkezdik a felszerelés küldését.

Még a tél folyamán Johann von Pernstein[9] Pálffy [Miklóssal] együtt bevette a tatai várat, a Budáról Győrbe vezető útvonalon, egy petárdával; ezt a helyet két évvel azelőtt Szinán pasa foglalta el, hogy Győr ellen vonulhasson.

Ennek a télnek a kezdetén Prágába érkezett az erdélyi fejedelem, már azzal az elhatározással, hogy lemond a feleségéről és a fejedelemségről; ez nem tetszett a császárnak, aki kérte, hogy maradjon, de hiába. Abba azonban beleegyezett, hogy vár egészen a jövő év végéig. Miután azonban a tél elején a török szultán győzelmesen, diadalmenetben visszatért Konstantinápolyba, és miután Ibrahim [nagyvezír] visszanyerte hivatalát, tanácsot tartottak, hogy új fővezért küldenek Magyarországra. Választásuk Szaturdzsi Mehmed pasára esett, aki azért kapta ezt a melléknevét,[10] mert janicsáraga korában megbüntetett néhány gonosztevőt, akik éjszakánként nagy késekkel járták Konstantinápoly városát, gyilkolva és más gonosztetteket követve el.

Szaturdzsi Mehmed útnak indult, de nagyon későn, és Belgrádba érkezve hozzáfogott, hogy összegyűjtse a sereget.

Ekkoriban Haszán pasa eunuch [azaz a szultáni hárem őre], felhasználva azt a körülményt, hogy a szultán anyja valamiért neheztelt vejére, Ibrahim pasára, folyamodványt intézett hozzá, amelyben kötelezte magát, hogy elintézi, hogy az uralkodó ne menjen vissza a háborúba és hogy segítségére lesz a mecset költségeinek előteremtésében. Ezért Ibrahimot mazullá tették[11] és helyébe Haszán eunochot ültették, aki elérte, hogy a szultán a háborúpárti Dzsáfert és Jemisdzsi Haszánt elhelyezze a magyar határról máshová. De néhány hónap múlva ez utóbbi folyamodványt intézett az uralkodóhoz, amivel az volt a célja, hogy egyszerre félreállítsa a [szultán]anyát, a kapi agát,[12] az uralkodó vejét és másokat, hogy ő maradjon egyedül minden ügy intézője. Az érdekeltek néhány hónap múlva összefogtak, szövetségre léptek és addig mesterkedtek, amíg Haszánt börtönbe nem vetették a Héttoronyban, és meg nem fojtották.[13]

Eközben [augusztusban] már megindult Miksa főherceg és összegyűjtötte a sereget Óvárott. Főtábormesterré[14] [Károly] burgaui őrgrófot tette meg, helyettese pedig Giorgio Basta volt, aki akkoriban érkezett Flandriából.

Óvárról seregünk augusztus 9-e körül indult el és Nádasdy [Ferenc] elgondolása alapján Pápa felé meneteltünk, ahová miután egy hídon átkeltünk a szekerekkel a Rábcán és a Rábán, ugyanazon hónap közepe táján érkeztünk meg. Útközben egy napra megálltunk Győr látótávolságában, amikor is a mieink már arra gondoltak, hogy megkezdjük a vár ostromát.

Végül is Pápát hat nap alatt bevettük, ostrom alá véve a nagy kiterjedésű várost, ahol az ellenség nem fejtett ki nagy ellenállást, a várat pedig feladták. Kivonuláskor a törökök nagy részét, a feltételek ellenére, levágták és kifosztották a mieink, főleg az olaszok és a franciák; de akik megmenekültek, azokat biztonságban [Székes]fehérvárra küldték, szandzsákbégjükkel együtt.

Pápa bevétele után, minthogy a sereg távol a Dunától, sok napig víztől nem járt területen volt, jónak látták, ha visszamegyünk a folyóhoz, hogy az emberek felüdüljenek, így hát visszavonultunk Óvár irányába, félúton Óvár és Győr közé. Eközben Zrínyi [György] gróf néhány foglyától arról értesültünk, hogy Győrnek nincs tizenöt napi élelme sem. Erre odaküldtek bennünket, hogy megszálljuk a vár környékét és ügyeljünk, hogy ne jusson be élelem, így rögtön elfoglalhassuk. A hír azonban hamis volt, így nem is lett ostrom belőle, csak nézelődtünk és huszonöt napon át ott táboroztunk a Dunánál, a Komárom felé eső alsó részen. Nem csináltunk mást csak néhány erődítményt, [azaz sáncokat] és csatározgattunk a várbeli [török] katonákkal, akik naponként kijöttek, ahogy éppen kedvük tartotta és egészen a tábor sáncáig nyomultak, hogy foglyokat ejtsenek.