Haris Andrea

A települések halmazától a városig

Pápa város településszerkezetének kialakulásával, változásával szinte minden, a város történetét tárgyaló monográfia foglalkozott. Ezek közül először Bognár Imre Ede1 rajzolt fel átfogó képet a település és környékének szerkezeti alakulásáról, majd Gerő László² munkája hozott új eredményeket, és végül a Magyarország Régészeti Topográfiája³vetett fel az előbbiektől eltérő elképzeléseket.

Pápa településszerkezetének teljes és megbízható elemzéséhez ma sincs lényegében több adatunk, mint az itt felsorolt tanulmányok szerzőinek.⁴Az azóta napvilágra került oklevelek elsősorban a 17. századra vonatkoznak, de ezeket nem lehet megbízhatóan visszavetíteni a 13-16. századi állapotokra. Főként a középkori okleveles adatok hiányoznak, és a meglévők is néhány olyan egymásnak ellentmondó adatot hordoznak, amelyek ma még feloldhatatlanok. Úgy az elkövetkezőkben a már ismert régi oklevelek újraértelmezésével - néhány újjal bővítve - kíséreljük meg a város településszerkezetét felvázolni; már az elején külön hangsúlyozva, hogy ez egy olyan elméleti feltevés, melyet az adatok átértékelése vagy újabb adatok előkerülése megváltoztathat.

Középkori falvak Pápa területén

Pápa városának közigazgatási területén (kül-és belterület) a középkorban számos kisebb település jött létre és állt fenn hosszabb-rövidebb ideig. Ezek a falvak nem egyidőben alakultak ki, eltérő volt jogállásuk, földesúri birtokuk, kapcsolódásuk a központinak tekinthető Pápa településhez, és különböző volt fönnmaradásuk is. Ma egy, a 16-17. században létrejött és a 18. században megsziládult állapot kapcsolja őket a város területéhez; ekkor alakultak ki Pápa város mai közigazgatási határai.⁵A területről - Pápa nevén kívül -, Bellérszeg Böröllő, Hánta, Hodoska, Igar (Igal), Parlagszeg, Sávoly, Udvarsoka és Zsemlér (Semlér) falvak nevét őrizték meg az oklevelek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ennél több település nem létezett a mai város közigazgatási területén. Feltételezhető, hogy a legkorábbi Árpád-kori telepeknek, településeknek nevét, helyét egyátalán nem ismerjük. A korai Pápa településnév kezdetben minden bizonnyal egy olyan gyűjtőfogalom volt, amely az itt létrejött királyi (királynői) szolgálónépek telepeinek egészét jelentette.⁶ A 14. század előtt a magyarországi településszerkezetben elsősorban halmazos településekkel kell számolni, a falvak helye sem szilárdult meg olyan utcarendszer-elrendezéssel, amellyel egy városszerkezet elemzésekor lényegében foglalkozni lehet.

A fent említett települések nevei a 14-15. századból valók; korábbi, 13. századi adat csak Pápa és Ozorsuka (Udvarsoka?) nevére van. Agyaglik, Böröllő, Hánta, Hodoska, Igar és Sávoly területének azonosítása viszonylag könnyen és megnyugtatóan elvégezhető. Nevüket, helyüket a 18-19. századi térképek megőrizték, és néhányuk még ma is tovább él földrajzi név formájában.⁷

Pápától északnyugati irányba a Tapolcával megközelítően párhuzamosan folyó Bakonyér jobb partján találhatók a Böröllő helynevek. A falu első említése 1345-ből származik, és a 16. század végéig lakott település volt. Az adatokból úgy tűnik, hogy lakói elsősorban kisnemesek voltak.⁸

Igar (Igal) falut az Igal, az Igal-Öreghegy és az Igal malom helynevek alapján lehet azonosítani. E földrajzi nevek a várostól délkeleti irányban vannak, érintkezve a tapolcafői és az adászteveli határral. Igar névvel először 1359-ben találkozunk az oklevelekben.⁹ 1488-ban a Szapolyai család jobbágyait írták össze a faluban, akik ekkor Pápa várost is birtokolták. Földesurai a későbbiekben is azonosak voltak a vár birtokosaival.¹⁰

Igar fölött, északkeleti irányban húzódott Sávoly faluja. Mindkét települést nyugat felé a Tapolca határolta. 1330-ban említik a Sávolyt először. 1545-ig kisnemesek lakták, ekkor lakosai Ugodra költöztek át.11

Sávoly felett, a Tapolca mindkét partjára kiterjedően találhatók a Hánta falura utaló helynevek (Nagyhantai hegy, Kis Hanta, Kis Hantai dülő). A falu az 1488-as adóösszeírásban szerepel először, a 16. század közepére elnéptelenedett. Birtokosa a hántai prépostság volt.12

Hodoska falu neve a Bakonyér északi oldalán, Hanta felett, valamint a Bakonyér és a Tapolca találkozásánál fekvő területen (Hodoska malom) maradt fenn. 1370-ben Fizes (Füzes) néven ismerték, majd 1439-ben - possessio Fyzes alio nomine Odoska néven említették. Birtokosa 1370-től kihalásáig a Zsemléri család volt. A 16. században a török támadások miatt a település elnéptelenedett.13

Parlagszeg (Panagszegfölde?) neve, amely lakatlanságára utal, a 15. századtól fordul elő oklevelekben. Az írások elsősorban malmát említik, jobbágytelkeiről nincs tudomásunk. Elnevezése a 18-19. századi térképeken nem szerepel, Magyarország Régészeti Topográfiája helyéül a Téglagyár területét jelölte ki, ahol Árpád-kori életre utaló leleteket találtak.¹⁴ Téglagyár területe a hodoskai és a sávolyi részek felett északra helyezkedik el, közel a Bárótzhegyhez (attól kissé nyugatra); ez alátámasztja a lokalizálást, mivel tudjuk, hogy a Bárócz családnak birtokai voltak Parlagszegen.

A pápai határban fekvő települések közül, földrajzi fekvését tekintve a legértékesebb területtel Agyaglik faluja rendelkezhetett. A Hanta és Hodoska között elhelyezkedő és a Tapolca mindkét oldalára kiterjedő Agyaglik jelentőségét - a középkori oklevelekből úgy tűnik - annak köszönhette, hogy a Tapolcának erre a területre eső szakasza volt a legalkalmasabb malmok építésére.

Egy 1245-ös oklevélben¹⁵az Ozorsuka faluban lakó pápai udvarnokok és a bakonybéli apátság közötti vitás földterület határáról esik szó, amelyen az apátság két malma is áll. A területet észak felől Ozorsuka határolja, nyugat felől a Tapolca, kelet felől egy Anyasédének nevezett folyó (talán a Bakonyér /?/, e két folyó között 1 hold/!/ a távolság), délen Szent Lászlóval érintkezik, s egy harmadik folyóvíz (névvel nem illetett ér) képezi határát. A területet akkor még nem nevezik Agyaglik néven - ez a név 1436-ban fordul először elő16 -, de a bakonybéli apátság évszázadokon át folyamatosan adatolt birtoklása révén¹⁷minden kétséget kizáróan ugyanarról a területről van szó. Helyét az 1857-es kataszteri térkép is pontosan feltünteti - l. Agyagliki Bakonybeli -. Ezt a területet a 15-16. századi adóösszeírások már csak pusztaként említik.¹⁸ Topográfiai azonosítása nem ütközik különösebb nehézségbe; nyitott kérdés marad azonban, hogy volt-e a területnek korábbi neve és mi volt az.

A Pápa városában összeolvadó középkori falvak közül Udvarsoka település elhelyezkedése a legvitatottabb. A város kialakulásával foglalkozó monográfiák más-más területre lokalizálták.19 Első adatunk a királyi udvarnokok által lakott faluról a már említett 1245-ös oklevél; akkor Ozorsuka névváltozatban. E név később nem fordul elő. Míg Udvarsoka a 14. század második felében tűnik fel az oklevelekben,²⁰ utolsó említése l378-ból származik.²¹ Nem bizonyított, hogy az Ozorsuka azonos a későbbi Udvarsokával, de a jelenleg rendelkezésünkre álló adatokból úgy tűnik, hogy Ozorsuka s Udvarsoka topográfiai helye közel azonos lehetett vagy megegyezett. Ozorsuka az 1245-ös oklevél szerint a Tapolca mellett feküdt, a bakonybéli apát területétől északra. Udvarsokának is a Tapolca mentén kellett elhelyezkednie, mert 1375-ben malmáról hallunk. Ekkor a zirci apát malombirtokát, Udvarsokát, másnéven Zsemlért zálogba adja. Ez ellen tiltakozik a Zsemléri család, mivel Udvarsoka és Zsemlér két különböző birtok, és mind a kettő (Udvarsoka tulajdonképpen csak részben) a család tulajdonában van.²² Ilyen tévedés elsősorban két terület egymásmellettisége miatt fordulhat elő, tehát feltételezzük, hogy Zsemlér és Udvarsoka területe érintkezett. (Zsemlér lehetséges lokalizációját az elkövekezőkben elemezzük, de ehelyütt előljáróban megállapítható, hogy rendelkeznie kellett egy, a Tapolca déli részén lévő területtel.) Lehetséges, hogy Udvarsoka Hodoskához is közel eshetett; erre utalhat az, hogy a Hodoskán birtokos Hodus fia Tamás részbirtokkal rendelkezett Udvarsokon és az Udvarsokai előnevet is használta.23

Zsemlér (Semlér) falu volt a terület legjelentősebb helyi birtokos családjának, a Zsemléri (később Pápainak nevezett) családnak a birtokközpontja. Zsemlért először a Zsemléri család tulajdonlásával kapcsolatban említik 1340-ben.²⁴ E település azonosítása komoly problémákat vet fel, még akkor is, ha helyét az 1797-es térkép feltünteti. A térkép a Veszprém felől jövő dél-északi irányú főútba keletről becsatlakozó gyimóti út felett ábrázolja Zsemlért; egy olyan területen, ahol a Pápát a keleti irányban lehatároló, a Bakonyér és a Tapolca által telepített tó (mocsaras terület) volt. E területen település nem képzelhető el; csak a 18. században elvégzett lecsapolás után vált művelésre, majd lakhatásra alkalmassá.

A 14. századi oklevelek azonban azt sugallják, hogy Zsemlérnek a Tapolca mellett kellett lennie, mégpedig a folyónak a déli szakaszán, mielőtt az belefolyik a ún. tóba. Az említett 1375-ös oklevélben Zsemlér és Udvarsoka malma összekeveredik, 1397-ben pedig vitás kérdés, hogy a Füzes vagy Hodoskai - amely terület pontosan lokalizálható - malom Zsemlér vagy Pápa határába esik-e.²⁵ 1428-ban Zsemléri Pál lemond testvére, György javára a György által Zsemlérre épített posztókalló jogáról;26 tehát Zsemlér mindenképpen a Tapolca mellett terült el. Ez azonban nem lehet azonos az 1797-es térképen jelölt résszel, hanem attól délebbre, Hodoska alatt kell keresnünk.

Egyet kell értenünk Kubinyi Andrásnak azon megállapításával,²⁷ hogy Zsemlér és Udvarsoka a pápai udvarnoki területből vált ki, és szorosan egymás mellé épült. Kérdés azonban, hogy Udvarsoka beleolvadt-e Zsemlérbe; Udvaroskának ugyanis - mint láttuk - nincs 15. századi említése, Zsemlérnek, bár azt vagylagosan Pápának nevezik, van. Véleményünk szerint Udvarsoka inkább az 1436-tól Agyagliknak nevezett helység részévé vált - amely természetesen nagyobb területet fed le, mint a bakonybéli apát birtokát -, és a 15. századi Zsemlér pedig mást vagy nem csupán ezt a Tapolca menti kis területet jelentette, amely Udvarsokától (Agyagliktól) északra és Hodoskától dél, délnyugatra helyezkedett el és északnyugaton érintkezhetett Pápa falu területével is.

1436-ban Zsemlért -Papa aliter Semlyér néven említették, tehát ekkorra már nagyon közel került vagy összeépült Pápával.²⁸ A falu birtokosa, a Zsemléri család is a 15. században nevét már Pápai formában használta. A két település összeolvadásában a Zsemléri vagy Pápai család kihalása volt döntő fordulat a 15. század végén.²⁹ 1535-ben Török Bálintnak, Pápa vára földesurának a kezébe került lényegében az egész zsemléri falu, s ettől kezdve végérvényesen Pápához tartozott.30 1557-ben mint a város egyik utcáját írták össze Zsemlért.31

A szakirodalom Zsemlért általában a jelenlegi Anna térre és környékére helyezte.³² Azzal, hogy a jelenlegi városszerkezetben morfológiailag ezen a területen egy korábbi településközpontot lehet elkülöníteni, mi is egyetértünk. Az Alsóvárosban lévő mai Anna téri kápolna egy dombon áll, és körülötte a l9. századig temető létezett. A mai kápolna alig 100 éves építmény, de elődje l752-ben épült, egy korábbi deszka imaház helyett, amit a reformátusok használtak.33 A templom fekvése, a l7. század közepétől kimutatható folymatos használata és a régészeti leletek alapján³⁴ feltételezhető középkori temető miatt e helyre egy, a középkori település egyházashelyét rekonstruáljuk, köréje pedig egy települést.

1425-ből egy, a településszerkezet szempontjából nagyon jelentős oklevél maradt fenn Zsemlérről. Zsemléri (Pápai) Nagy Antal fiai, György és Pál felosztották birtokukat Zsemléren, a két kúriát (egy régit és egy újat) és a 24 jobbágytelket. Az osztozkodás során megemlítettek egy kőből épült kápolnát is.³⁵ A leírás szerint a kúriák a falu keleti részén álltak, azoktól nyugatra tizenkét jobbágytelek feküdt, a kilencedik telek után volt a kápolna. A tizenkettedik telektől délre további tizenkét telek húzódott. Az oklevél szerint Zsemlér települést egy -L alakú utcából álló falunak lehet elképzelnünk, melynek kelet-nyugat irányú főutcája keleti végén álltak a kúriák, az utca közepén egy kis dombon helyezkedett el a templom, majd az utca déli irányba megtért. A falu rekonstruált 15. századi szerkezete az Anna tér környéki mai utcarendszerben nyomon követhető, a jelenlegi Zimmermann utca (esetleg az azzal párhuzamos Főiskola utca) - Anna tér - Zrínyi utca által alkotott vonalban. A fentiek alapján valószínű, hogy Zsemlér a 15. században a mai Anna tér és környékét jelentette, de megmaradt a korábbi, Tapolca

Feltételezésünk szerint a korai Zsemlér település a Tapolca mellett, a mai várostól délre helyezkedett el, és a 14. század második felében, esetleg a 15. század elején a Zsemléri család - felemelkedésével párhuzamosan - új területen alakította ki saját birtokközpontját. A mai Anna tér környéki rész domborzati viszonyai sokkal megfelelőbbek erre a célra, mint a Tapolca melletti sík terület. (Ide lehet várat építeni, amire 1430-ban engedélyt is kaptak Zsigmond királytól,³⁶ bár tudomásunk szerint az építkezésre nem került sor.) A Zsemlériek azonban megtartották a Tapolca melletti területet is, hisz annak malomhelyei fontosak, és megmarad a két rész azonos elnevezése is.37

Pápán kívül még egy településnévvel nem foglalkoztunk az eddigiekben, és az Bellérszeg. Neve a térképeken nem található, lokalizálásához okleveles adatok csak részben nyújtanak segítséget. 1428-ban Felsőpápának, más szóval Bellérszegnek nevezett településen lévő birtokairól osztozkodott a Zsemléri család.³⁸ A Felső Majorok néven ismerjük a 17. század óta a város északnyugati részét, és e -felső jelző alapján feltételezni lehetne a két település térbeli és névhasználati azonosságát. A 15-16. századi adatok nem önálló településként ismerik, az adóösszeírásokban ha név szerint szerepel, akkor Pápához számítják.³⁹ Bellérszegnek önálló plébániatemploma volt, a Boldogságos Szűznek szentelve. A templomot 1405-ben említik először, és 1428-ból származik a következő, egyben utolsó adat róla.⁴⁰ Magyarország Régészeti Topográfiája Bellérszeg helyét a mai Táncsics Mihály u. (volt Felső Hosszú utca) környékére teszi;⁴¹ hosszú ideig mi is elfogadtuk ezt a lokalizálást, azonban a pápai középkori településszerkezetnek, de egyben a várostörténetnek is legproblematikusabb pontját - a ferences kolostor kérdését - elemezve fel kell vetnünk egy másik lehetőséget is.

A mai belvárosban, a ferences kolostor körüli városrészben egy korai településszerkezet maradványai ismerhetők fel; a jelenlegi Corvin utcától északra eső rész morfológiailag eltér a belváros többi részétől. Az utcarendszerben a ferences kolostor nagy kiterjedésű területe szigetet alkot; a kolostor a déli és némileg a nyugati oldalon igazodik az utcarendszerhez, a többi oldalon azonban inkább az utcák vonalai alkalmazkodnak hozzá. Ez az állapot csak a terület korai kialakulása, lehatárolódása esetén jöhetett létre, és egy olyan funkciót kellett betöltenie, amely meggátolta, hogy a későbbi -városrendezés e szigetszerű képződményt felszámolja. Elképzelésünk szerint itt mindig valamilyen egyházi épület állhatott. A település legelső utcájának a ma Mikes Kelemen utca és Kardos utcaként (Víz utca) nevezett utcát véljük, majd a ma Szelestey utcának hívott utca alakulhatott ki.

A pápai középkori obszerváns ferences kolostor pontos alapítási idejét nem ismerjük. 1461-ben a Garai Jób és anyja, Alexandra „Szent László tiszteletére kolostort akartak építeni, s az utcát Szent László utcának nevezni” a Pápai család földjén, amely ellen a Pápaiak sikeresen tiltakoztak a veszprémi káptalan előtt.⁴² 1480-ban azonban már állt a kolostor - legalábbis részben már állnia kellett -, mivel templomába ebben az évben temetkeztek.43 A kolostor alapítása így az első sikertelen kísérlet után nem sokkal később megtörténhetett.

Elemezve a 15. század első felében a pápai birtokviszonyokkal kapcsolatban rendelkezésünkre álló adatokat, csak egy területet találunk, ahol a Pápai (Zsemléri) és a Garai család is rendelkezett birtoktesttel, ez pedig Bellérszeg volt. A Zsemléri család bellérszegi 1428-as osztozkodásakor a már említett Szűz Máriának szentelt templom határolta északról az általuk birtokolt területeket. Az 1405-ös oklevél is azt erősíti, hogy a templom nem tartozott a Zsemlériek területéhez és fennhatósága alá.⁴⁴ 1432-ben a Garaiak felosztják birtokaikat, és ebben szerepel a pápai ház és a bellérszegi rész, amely nem kerül felosztásra.⁴⁵ Mivel más bellérszegi részbirtokosról nem tudunk e két családon kívül a 15. században, ezért a templom minden bizonnyal a Garaiak területére esett. Úgy elképzelhető, hogy a Garaiak eredetileg olyan bellérszegi területen akarták megalapítani a ferences kolostort, amely a Zsemlériek tulajdona volt, de mint az adatokból látható, a Zsemlériek sikeres tiltakozása után sem álltak el Garaiak a ferencesek letelepítésének szándékától; elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha nem is a Zsemlériek birtokán, de továbbra is a bellérszegi területükön helyezték el őket, és az itt álló templomot adták át a ferencesek obszerváns ágához tartozó szerzeteseknek.

A 15. századi, Szent László tiszteletére szentelt kolostor⁴⁶ lokalizálásánál elfogadott tény volt az eddigi szakirodalomban, hogy helye a nevét őrző Szent László utcában volt. Lehetséges azonban, hogy a Szent László kolostor nem a Szent László utcában volt, és ez az elnevezés más, ma ismeretlen eredetből vezethető le.⁴⁷ Az utca ma ismert területén sehol sem találunk olyan nagyobb méretű telket, vagy különálló területet, ahol egy kolostor elhelyezkedhetett volna.⁴⁸ A pápai ferences kolostor pedig nem volt kis méretű rendházból és kápolnából álló szerény épületegyüttes. A kolostor liturgikus felszereléseinek 1559-ben készült jegyzéke olyan nagymértékű gazdagságról árulkodik, amely ellentmond egy szerény épületegyüttesnek.⁴⁹

A 17. századi adatok közvetetten utalnak arra, hogy a középkori ferences kolostor helye nem a belváros területén lévő Szent László utcában volt. A török után visszatelepülő szerzetesrendek mindig a korábban elhagyott rendházukba költöztek vissza, azt újították fel, építették át. Amennyiben ez nem volt lehetséges, akkor a letelepedésüket segítő földesúr vagy magas rangú egyházi személyiség más területet, épületet ajánlott fel számukra. A sűrűn lakott 17. századi pápai belvárosban igen nehéz lehetett ilyen területet találni és kialakítani. Az 1638-ban Csáki gróf által Pápára telepített pálos szerzetesek is csak fokozatosan, telekről telekre vásárolják meg azt a területet a Hosszú utca keleti oldalán, ahol barokk kolostorukat felépítették.⁵⁰ A ferencesek letelepítésekor az 1660-as években semmilyen telekvásárlással kapcsolatos adattal nem rendelkezünk. Ezt lehetne az oklevelek hiányával, pusztulásával magyarázni, de a 17. század második felei Pápa telekvásárlásairól olyan bőséges iratanyag áll rendelkezésünkre, hogy ez szinte kizártnak mondható. Ez a hiány csak abban az esetben fordulhat elő, ha középkori kolostoruk helyén telepedtek le a ferencesek, és egykori tulajdonukat veszik vissza. Ennek lényegében nem mond ellent a ferencesek pápai letelepedésével részletesebben foglakozó egyetlen mű, egy múlt századi ferences rendtörténet.⁵¹ A kolostor 1660-as alapítását nem tekinti újraalapításnak, a kolostor középkori előzményeit nem ismeri;⁵² a leírás szerint a szerzetesek először egy egyszerű rendházba költöznek, amelynek nem volt temploma, majd 1678-ban kezdenek építkezni, azon a helyen, ahol egy régi kálvinista templom állt. A pápai helytörténeti irodalom nem tud egy, a ferencesek által a reformátusoktól elvett templomról, de mivel a 15. század második felében és a 16. század elején a város teljes egészében református vallású, nem elképzelhetetlen, hogy egy másik, minden bizonnyal középkori eredetű templomot is használtak a főtéri templomon kívül. A szöveg nem zárja ki, hogy az első -ideiglenes kolostoruk és az 1680-ban elkészült új azonos helyen állt, egy 1676-os oklevél pedig inkább alátámasztja.⁵³ 1676-ban Esterházy Ferenc nemes Kozma Ferenc házába, amely a mai rendházzal szemközt van (N°366.)⁵⁴, beköltözteti a ferenceseket, „mivel hogy Pater Franciscanus Uraimék elbontván Residentiájukat”, nincs hol lakniuk, és megengedi nekik, hogy a jövő év Szent Márton napjáig ott lakjanak. Ezért Esterházy Kozma Ferenc telkét szabaddá teszi és kiveszi a német kvártély alól.

A fent elmondottak alapján tehát feltételezzük, hogy a jelenlegi belváros északnyugati szélén egy korábbi, az Árpád-korba visszanyúló település (Bellérszeg?) helyezkedett el, és ennek a falunak a szélén állt egy templom. A területen lévő épületek funkciójukat veszítették egyrészt az udvarnoki rendszer megszűnésekor, másrészt a település Pápával való összeolvadásakor; ezért a Garaiak ezt a területet odaadták a ferenceseknek. Ugyanarra a területre való 17. századi visszatérésük adhat magyarázatot arra, hogy oklevelekben miért nem találkozunk telekvásárlásukkal, és indokolhatja a kolostornak sziget jellegű különállását az utcaredszerben. Ez esetben egy olyan területtel kell számolnunk, amelynek különleges - nem jobbágytelek - jogállása a korai időkben (Árpád-kor) létrejött, fenntartván elkülönülését a körülötte lévő utcák rendszeréről. Ellenkező esetben nem képzelhető el, hogy a 17. századra teljesen megszilárdult pápai utcaszerkezetből itt és ilyen formában egy nagyméretű területet ki lehessen szakítani.

Pápa város jelenlegi kül- és belterületén álló középkori települések közül utoljára maradt az a település, amely legmeghatározóbb volt az előzőekben felsoroltak közül, és ez maga Pápa. Pápa neve az írásos forrásokban először 1225-ben szerepel, Smaragdus boldogemlékű főesperest említik meg; az 1240-es évekből pedig plébánosról is tudósítanak az oklevelek.55 Plébániatemplomának titulusa csak 1467-ben bukkan elő az oklevelekből.⁵⁶ Szent István protomártír volt a védőszentje, akinek tisztelete napjainkig tovább él a város főterén álló plébániatemplomban.

Pápa települését a város mai magját is alkotó főtérre és környékére helyezzük.⁵⁷ Ez a település a veszprém-győri út északnyugat-délkelet irányú tengelye mentén alakult ki, középpontját egy másik közlekedési útvonal határozta meg: a nyugat felé, Kéttornyúlak, Ság, majd Cell irányába vezető út.⁵⁸Keleti oldalának természetes határát egy nagy, mocsaras terület - az ún. tó - alkotta, melyet a Tapolca és a Bakonyér táplált. Északról szintén a Tapolca vize akadályozta meg a település terjeszkedését. A falunak dél felé természetes lehatárolása nem volt, így ez irányú kiterjedését nem ismerjük. Területe a legkorábbi időkben nem léphetett túl a mai belváros határán, és utcájának vonala a jelenlegi főutca irányával megegyezett. A főtéren a település képe eltérő volt a mai állapothoz képest. E helyütt orsó alakú kiteresedés lehetett a négyzetes térforma előtt. Talán ennek a térformának a maradványa az 1730-as évek körül készült várostérképen látható két szigetszerű épületcsoport.⁵⁹ Az egyik a tér déli végén állt, a másik a várkastély előtt az északi végen. Feltételezésünk szerint a legkorábbi időkben a falu észak felé nem a jelenlegi irányban, nyugat felé kissé megtörve folytatódott, hanem a mai főutca irányát követte a várkastély területén keresztül. Hogy a kastély területén - annak felépülése előtt - az Árpád-korban település állott, azt a Mithay Sándor által végzett ásatások is megerősítették.⁶⁰ A késő Árpád-kori Pápa egy fő közlekedési út mellett kialakult település volt, középütt orsó alakú főtérrel, ahol temploma állt. A 14. század második felére a mai Pápa lakott területére három település magját lokalizáltuk (Pápa, Zsemlér, Bellérszeg). A települések közül az általunk Pápaként meghatározott fekvése volt a legkedvezőbb. Terjeszkedését nem gátolták földrajzi tényezők, fejlődését pedig elősegítette, hogy egy forgalmas főút mellett, egy másik út becsatlakozásánál alakult ki, míg a másik két helység esetében ezen pozitív tényzők nem mutathatók ki.

15-16. századi változások a belváros településszerkezetében

A Garai család birtoklása elsősorban a központi település, Pápa városszerkezetére nyomta rá bélyegét. Minden bizonnyal ők kezdték el a 15. század elején a város északi végén, a piactér közelében a vár kiépítését.⁶¹ A vár területének kialakulása jelentősen módosította a főtér környékének szerkezetét, az attól északi irányba eső részt megszüntette; ezáltal az ott keresztülmenő, Győr felé vezető utat elvágta. A közlekedési út és a falu házai - mint egyetlen lehetséges irányba - nyugat felé tolódtak el. (A kastélyt kelet felé nem lehetett volna kikerülni, mert ott a Tapolca és a Bakonyér által táplált hatalmas mocsaras terület húzódott.) Ezáltal megváltozott a főtér alakja, a korábbi orsó alakú kialakítást felváltotta a mai szabálytalan, leginkább téglány formában meghatározható teresedés, aminek szabálytalanságát egykor a térben szigetként álló házcsoportok is fokozták.62

A 15. században jelentős lépéseket tett a település a városiasodás felé, amit leginkább az ez időben szerzett vásártartási és vámjogai mutatnak. A településszerkezet alapján valószínűsíthető, hogy egyszerre nagyobb létszámú iparost és kereskedőt telepítettek le a városba, a főtértől délre eső, addig lakatlan részen. A Szent László utcával kezdődő utcák egy, a főtérről délnyugat felé vezető út egyik oldalára vannak párhuzamosan felfűzve. Ennek a területnek a beépítettsége, utcaszerkezete ténylegesen eltér a város más részétől. Egymással párhuzamosan futó négy utcája, azonos telekméretei az egyszerre kialakított, szabályosan telepített városrészekre jellemzők. E szabályosság, a terület nagysága, az utcák, telkek nagy száma, látható alkalmazkodásuk egy már meglévő szerkezethez és a település középpont nélkülisége, ellentmond a városrész korai kialakulásának.⁶³ A jelenlegi belvárosban négy utca tekinthető az iparos városrész területének, de valószínűsíthető, hogy a 16. századi erődítésekkor egy, esetleg két utcát levágtak belőle. A külvárosok 18. század végén készült térképén, de még a mai utcaszerkezetben is megfigyelhető, hogy ezekkel az utcákkal párhuzamosan még egy ötödik utca is húzódott.⁶⁴ Az utcák és a telkek jelentős száma miatt valószínűsíthető, hogy a városrész nem egyszerre, hanem több lépcsőben jött létre, és a 18. századi telkek nagyobb telkek osztódásai révén keletkeztek. A fokozatos, dél felől kiinduló és északi irányba való fejlődés indokolhatná a főtér és a mai Szent László utca csuklópontjának megoldatlanságát, a Szent László utca egy telek szélességnyire csökkenését az utca nyugati végén.

Az 1531-ből származó rovásadó-összeírás közöl először több utcanevet a városból.⁶⁵ Az 1531-ben összeírt hat utcanév - Piac, Hosszú, Szent László, Uj, Lak, Víz - egy kivételével megegyezik 1542-es rovásadó- összeírás utcaneveivel.⁶⁶ Az utcák sorrendje azonos a két összeírásban, de 1542-ben az Uj utca helyett a Kovács utca szerepel. A városban lévő jobbágyporták száma is megegyezik a két összeírásban (194-193 porta), bár utcánként néhány portányi eltérés előfordul. A felsorolt utcák közül csak négy azonosítható a 17-18. századi utcanevekkel, illetve azokkal, amelyeket az 1730 körüli várostérkép rögzített. A 17-18. században a Piac és a Lak utca neveit nem használták, a Kovács utca elnevezés sem általános.

A Piac utca elnevezés nem bukkan föl később az oklevelekben, de talán nem tévedünk, ha a főteret és az abból északnyugat felé vezető útszakaszt tekintjük annak.67

A Lak utca elnevezést sem ismerik a 17-18. századi várossal kapcsolatos iratok, de a rovásadó-összeírásban elfoglalt helye - a Szent László és a Víz utca között - valószínűsíti, hogy a Kristóf (a mai Korvin) utca legkorábbi elnevezése volt. Az azonosítást alátámasztja egy 1612-es adat, amely a kérdéses utca végén lévő bástyát Laki bástyának nevezi meg.68

A Kovács utca, vagy ahogy a későbbiekben többször előfordul: Kovácsok utcája elnevezés a 17. században gyakran használt utcanév volt. A rovásadó-összeírás után 1610-ből van a következő adatunk róla, ebben az utcában állt a N° 210-es ház.⁶⁹ A 18. század végén is ismerték még a városban ezt az utcanevet, bár akkor nincs már használatban. Egy dátum nélküli, de az írás alapján a 18. század legvégére datálható oklevélszöveg így határozza meg a helyét: „... Kováts ucza, hunc jam inta Ispitál et Szent László utcza situata”.70,71

A Hosszú utca és a Víz utca helye és elnevezése a l6. századi állapothoz képest nem változott. E két utca teljes 16. századi kiterjedését nem ismerjük. A Hosszú utca nevéből következtethetően a város leghosszabb utcája volt, beépítettsége talán a mai belváros területét is túllépte. Ugyanígy bizonytalan a Víz utca kiterjedése, de a város legrövidebb utcájának kellett lennie, mivel a rovásadó-összeírásokban ebben az utcában írták össze a legkevesebb jobbágyportát. Nyugati vége a mai Szelestey utcánál volt - ez irányba kiterjedése a későbbiekben sem lépte túl ezt a határt -, keleti vége pedig a Tapolcához futhatott ki, amelyet az erődítéskor megszüntettek. Neve a közelben folyó Tapolca patakkal függhet össze, amellyel valamilyen kapcsolatban kellett lennie a kezdeti időkben.

A Hosszú utca és az általunk telepített, iparos városrésznek tekintett utcák között a 15. században még beépítetlen sáv húzódott. 1520-ban Szapolyai János feltételezhetően a lövöldi kartauziaknak ajándékozott egy telket, amely később az 53-as számot viselte.⁷² A Hosszú utca nyugati házsora mögött álló teleknek irányulása és mérete jelentősen eltér a körülötte lévőktől. Valószínűsíthető, hogy az 53-as telektől nyugatra lévő utca még lakatlan, és a telek mérete, alakja azután is érintetlen maradt, hogy a ma Kossuth utcának nevezett terület házai létrejöttek.

A l6. század közepi két rovásadó-összeírás utcaneveinek azonosításából kiviláglik, hogy állandósult utcaszerkezettel kell számolnunk a Hosszú utca, főtér, Kristóf utca, Víz utca esetében, kevésbé szilárdnak tűnik a Szent László utca környéki terület. E városrészből az összeírások csak két-két utcát vettek fel, pedig az okleveles adatok alapján a 17. század elejétől itt már biztosan négy utca húzódott. Mindkét összeírásban szerepelt a Szent László utca; az Uj utca helyett 1542-ben a Kovács utcát nevezték meg. A közel 50 évvel későbbi adatok szerint pedig a Kovács utca és az Uj utca helye nem volt azonos. Számolnunk kell a terület kapcsán azzal a lehetőséggel, hogy a 16. század közepe és a 17. század eleje között ebben a városrészben megváltoztak az utcák - talán sűrűsödtek, talán észak felé új utcák jöttek létre -, ami magyarázatot adna a két utcanév és a térkép által mutatott négy utca számszerű különbségére.

Az erődítések nyomán létrejött változások

A l6. század közepén a török előrenyomulása és a város végvárrá alakulása miatt jelentős változások történtek Pápa és a környező falvak életében. Pápa az első török támadást 1543-ban élte át. Az akkori földesúr, az Enyingi Török család hűséges familiárisa, Martonfalvai Imre sikeresen verte vissza a város elleni első ostromot. A támadás után Martonfalvai elkezdte a város erődítését, amelyet a 16-17. században szinte állandóan folytattak. A kor jeles hadmérnökei készítettek terveket az erődítésekhez, fordultak meg a városban, és vezették az építkezéseket.⁷³ A településtörténet szempontjából legérdekesebb Giulio Turco és Bernardo Magno ideálterve 1569-ből. A terv szabályos rendszerben helyezte el a hét újolasz rendszerű fülesbástyát, figyelmen kívül hagyva a város terepadottságait. A terv megvalósulatlan maradt, de megőrizte a Martonfalvai-féle erődítés nyomvonalát, egy téglány alakú, ó-olasz bástyákkal megerősített palánkot.⁷⁴ A 16. század második felében a Martonfalvai-erődítéshez és a terepadottságokhoz alkalmazkodva megépültek a város körül az új-olasz bástyás védőművek. A jó néhány pápai várat, várost ábrázoló metszet, térkép közül a karlsruhei gyűjtemény 1667-es Pápa térképét tartjuk 16. század végi, 17. századi állapot leginkább hiteles ábrázolásának. A rajzon látható védelmi rendszer megvalósulását alátámasztja az 1730 körül készült várostérkép, amely a délkeleti oldalon és a Veszprémi kapu előtt ábrázolt elővédmű kivételével lényegében az 1667-es állapotot vetíti elénk.75

A véderőműveken belüli település szerkezetének vizsgálatakor vissza kell kanyarodnunk Martonfalvai Imréhez, aki naplójában részletesen beszámolt az erődítési munkálatokról. „Ez időkezbe megösmerém és jól eszembe vevém, hogy ez keves néppel nem vagyok elég az nagy puszta Pápa várassának oltalmára és megtartására es hitvány palánk mellett, elhagyám az vár épüleit, az várast kezdém először épiteni, honnét az várat óltalmazzák, az várast kisebben szakasztám, palánkját fölállatám, fonatám, sároztatám gyorsasággal, azután az árokját is megásatám....”⁷⁶ Martonfalvai ezzel az első városrendezést hajtotta végre, a síkságon szélesen elterülő, a 15. században egységesülő, de szervesen még össze nem fonódott várost tömörítette, kijelölte a mai belváros területét. A török idők alatt a település lakott része a falakkal körülvett területre zsugorodott. Minden területet beépítettek; a környékről betelepülő lakosság s a katonaság miatt jelentős mértékben osztódtak a telkek. A város népességét növelték a Dunántúlról ideköltözött nemesek, akik családjukat a biztonságot nyújtó városban helyezték el.⁷⁷Pápán a lakosság társadalmi megoszlása területi elkülönülést is jelentett. Az 1660-as városi összeírás elemzése kimutatta, hogy a Hosszú utca főtér felé eső végén, illetve a Kristóf utca szintén a főtérhez közel eső szakaszán laktak a nemesek.⁷⁸ Az iparos réteget elszórva találjuk a város minden részén, érdekes módon egy tömbben csak a csapók laktak az Uj utcában. A katonák - akiket az összeírás csak evvel a foglalkozással jelöl - az utcáknak a városfalak felé eső végén laktak. Ugyancsak szinte kizárólag katonákat találunk azokban az utcarendszertől független - az utcákra merőleges - tömbökben, amelyek a városfalak, bástyák mögött alakultak ki.

Az erődítés nyomán létrejött szükségszeű változtatások után a belváros utcarendszerében napjainkig lényeges módosulás nem történt, a 17. századra kialakult állapotot őrizték meg a város utcái, terei.⁷⁹ Az l638-ban letelepített pálos szerzetesek kolostora beilleszkedett a Hosszú utca keleti házsorába, az l770-es években elbontott középkori plébániatemplom helyett felépült barokk templom is a főtéren áll, bár tájolása eltér a középkoritól. Ha változás történt, az csak a már elemzett ferences kolostor területének kialakítása lehetett. Véleményünk szerint azonban ez a „sziget” már sokkal korábban létrejött, így a ferencesek letelepedése az 1660-as években már nem változtatott az utcaszerkezeten.

A 17. században véglegesülnek a belváros utcanevei. A Hosszú utca, Uj utca, Víz utca, Szent László utca mellett állandóvá válik a Kristóf utca elnevezés, és megjelenik az Ispitály utca. Érdekes módon két utcát is illetnek ezzel a névvel, mégpedig a Szent László és az Uj utca közötti két utcát. Az utca nyilvánvalóan egy ispotályról, kórházról kapta a nevét, bár keletkezéséről, működéséről szinte semmit nem tudunk.⁸⁰ Az Ispitály utca elnevezést először l612-ből ismerjük.81 Az ispotály intézménye legkorábban egy 1615-ös végrendeletben szerepel, de mivel már 1612-ben utcanévvé vált, így létrejöttét ennél legalább egy-két évtizeddel korábbra kell datálnunk.⁸² Az 1660-as összeírás elemzésével az ispotály épülete a két utca érintkezéséhez a Maynzeck-féle térkép N° 177-178-179-es teklektömbjére lokalizálható. A két utca végénél fekvő, mindkét utcára néző telek miatt vehette fel mindkét utca az ispotály nevét. Az északabbra esőt Kovácsok utcájának is hívták, a délre fekvőt pedig Kis utcának.⁸³ A két utcanevet a 17. században folyamatosan használták, de mellettük ugyanúgy élt az Ispitály utca elnevezés is. A 18. századra a Kis utca és a Kovácsok utcája név eltűnt, helyettük általánossá vált az Ispitály utca, pedig maga az ispotály az 1660-as években megszűnhetett.⁸⁴

A Kristóf utca nevet először 1550-ben írták le, és a 19. századig megtartotta elnevezését.⁸⁵ A korábban Lak utcaként ismert rész névváltozása az erődítéssel függhetett össze. A védművek megépítésével az utcának városból kivezető jellege megszűnt, helyette nyugat felé a Borsosgyőri kaput alakították ki. A Kristóf utca alakja, területe legösszetettebb a város utcái közül; több utcát, elkülönülő háztömböt foglal magában.⁸⁶ Két igazán utcának nevezhető része van: az egyik a ma Korvin utcának nevezett, a főtérre merőleges, egykor a városból kivezető utca, a másik pedig a ferences rendház előtt futó rész, amely az előbb említett utcából nyílik. A két utca azonos elnevezését semmi nem indokolja, mindkettő kialakulása a várostörténet legrégibb korszakába vezethető vissza. Talán épp az utcák korai összekapcsolódása, kezdetben csupán a mai Korvin utca elejének beépítettsége révén alakult ki azonos elnevezése a két utcának. A Korvin utca végén a Laki bástya előtt lévő háztömb és a Borsosgyőri kapu előtti házakból álló kis sziget késői, az erődítések után létrejött terület, a tömböket körülölelő kis utcákkal.

A szűk belvárosi telkek - amelyek általában negyed és féltelkek - nem tették lehetővé a mezőgazdasági termeléshez szükséges raktározást és jelentősebb állattartást, ezért a 17. században egy kétbeltelkes településrendszer alakult ki. A legtöbb belvárosi telekhez tartozott egy majorsági terület a falakon kívül.⁸⁷ A település egyre duzzadó létszáma miatt a 17. század vége felé a majorsági épületek fokozatosan lakóházakká alakultak át, de a területek vegyes használata (lakó és gazdasági funkció) a 19. század közepéig megmaradt. Az Alsó Majorok és Felső Majorok néven ismert településrészek a 17. században a belváros joghatósága alá tartoztak. Alsó Majoroknak a belvárostól délre eső részt nevezték. Itt néhány utca a mai Anna tér környékén a korábbi, középkori településszerkezet nyomát őrzi, de a többi részén a Hosszú utca két oldalán tudatos telekosztás követhető nyomon. Hasonlóan azonos méretű, egyenes utca mentén, szabályos rendben sorakozó telkek voltak a Felső Majorokban. Ez a belvárostól nyugatra esett, egyetlen utcája - szintén Hosszú utcának nevezték - a Tapolca patakkal párhuzamosan húzódott.

A településszerkezet változásai a 18. századtól napjainkig

A 18. század és az azt követő két évszázad a belváros településszerkezetét szinte érintetlenül hagyta. A háborús évszázadok elmúltának látható jele a városfalak elbontása volt. Ezt egy 1702-es császári rendelet elő is írta, de a folyamat lassan ment végbe.⁸⁸ A 19. század első felében tűnt el véglegesen az erődítés a belváros körül, de helyét, formáját megőrizték az utcák és a terepviszonyok.⁸⁹A 18. században a falak, árkok közé szorított belvároson kívüli területek fejlődtek elsősorban. A külvárosok közigazgatása levált a belvárosról, 1730-ban az Alsó Majorok és a Felső Majorok külön-külön szerződést kötöttek az Esterházy-uradalommal, amelyben rögzítették a rájuk háruló szolgáltatások mértékét, és önálló tanácsot kaptak.⁹⁰ A három településrész különállása némileg csökkentette Pápa dinamikus fejlődését, új utcák kialkulását; elsősorban a különálló városrészek érintkezésénél. A 18. század második felében és a 19. században a településszerkezetből is láthatóan a legerőteljesebben fejlődő terület az Alsó Majorok volt. A Hosszú utcától dél-délnyugatra eső terület földrajzi adottságai lehetővé tették új utcák nyitását, míg az Alsó Majorok és a Felső Majorok közötti, a belvárostól délnyugatra eső terület a településrészek közigazgatási elkülönülése miatt nem volt beépíthető a 19. század közepéig.

A város terjeszkedésének gátat vető jogi különállás 1842-ben szűnt meg, ekkor került közös tanács alá a három település. A város terjeszkedése a gazdasági fejlődés lelassulása miatt a 19. század második felében azonban már nem olyan számottevő, mint a korábbi évszázadban. A 19. század végén a vasút megépítése hozta meg egy új városrész, az Erzsébetváros kialakulását. Az eklektikus villákból álló településrész az egykori Felső Majoroktól északra alakult ki, a vasútállomásra vezető út két oldalán.

A 20. században a város szerkezete jelentősen nem módosult. A belső városmag érintetlenül élt tovább. 1895-ben és 1939-ben tervet készítettek a belvárosi zegzugos utcák derékszögű kiegyenesítésére, de mindkettő terv szintjén maradt.⁹¹ Az 1920-as években egy új városrész jött létre, melyet korábbi funkciója alapján Tókertnek neveznek. A Pápát keletről határoló Tapolca patakot már a 18. században szabályozni kezdték. A mocsár és a tó - az ún. Széles víz - fokozatos lecsapolása után először városi kertek voltak a korábbi tó helyén, majd 1923-24-ben a területet házhelyeknek felparcellázták.⁹²

Pápa a mai Magyarország azon kevés városai közé tartozik, ahol a történeti városszerkezet megőrződött. Középkori településeit, azoknak szerkezetét, egymáshoz való kapcsolódását ma még csak sejtjük. Ma elsősorban a településen végzendő régészeti kutatásoktól várhatunk olyan eredményeket, amelyek segítik az itt felvetett hipotézisek megerősítését vagy cáfolatát.

A jelenlegi városszerkezetben nem a középkori település struktúrája, hanem egy, a 16. században kialakult és a l7. században megszilárdult rendszer látható, amelynek azonban egyes elemei a 13-14. századig vezethetők vissza. Lényegében bolygatatlanul maradt fenn a török időkben létrejött utcarendszer a városfalakon belül, és azokon kívül is számos elem megtartódott. A struktúra érintetlensége mellett alig találunk benne olyan zavaróan ható, nagyméretű épületet, amely megbontaná a belvárosnak a főtéren egyemeletes, a mellékutcákban inkább földszintes utcaképét vagy lényegesen befolyásolná Pápa egységes városképi sziluettjét. Ez az egység adja meg a városnak a sajátos történeti hangulatát, amelyben elsősorban a barokk kor hangulata uralkodik.

Összefoglalás

A települések halmazától a városig

Pápa város mai területén (kül- és belterület) a középkorban legalább 11 falu állt. E települések nem egyidőben alakultak ki, eltérő volt jogállásuk, birtoklástörténetük és fennmaradásuk is. Azok a helységek, amelyek legközelebb feküdtek Pápa faluhoz, összeolvadtak vele, míg a távolabb fekvők a 16. században a török támadások miatt pusztultak el.

A város mai külterületén lévő falvak - Böröllő, Igar, Sávoly, Hánta, Agyaglik, Hódoska, Parlagszeg - területét a 18-19. századi térképeken fennmaradt helynevek alapján azonosítottuk. A településeknek csak a határát lehetett lokalizálni, magát a település helyét szerkezetük teljes pusztulása miatt nem.

Pápa város napjainkig fennmaradt településszerkezetében három, korai eredettel bíró településmag határozható meg, nehéz azonban ezeket a területeket néven nevezni. A középkori oklevelek annyira ellentmondókak, hogy csak megoldási javaslatokat adhatunk a települések egykori nevére. Véleményünk szerint Pápa mai területét Pápa, Zsemlér és Bellérszeg folyamatos összeolvadása hozta létre. Pápa eredetileg egyutcás település volt a veszprém-győri út mentén. Orsó alakú középponti tere a Ság-Vasvár irányába menő út becsatlakozásánál alakult ki.

Bellérszeg falu Pápától nyugatra feküdt, a Ság-Vasvár útról ágazott le a falu egyetlen utcája, amelynek déli végén feltételezzük a falu plébánia-templomát (esetleg egy olyan épületet, amely az udvarnoki rendszerrel áll kapcsolatban). (Véleményünk szerint e helyre telepítették le az 1460-as években az obszerváns ferenceseket.)

Zsemlér falu délre terült el Pápától, egyetlen, ívelt vonalú utcája a veszprém-győri útra futott ki. A falu közepén állt temploma, keleti szélén pedig a birtokos Zsemléri (későbbiekben Pápainak nevezett) család kúriái voltak.

A három település összeolvadása a 15. században elkezdődött, és más lényeges változások is történtek a településszerkezetben ebben a században. Pápa falu északi végén az akkor birtokos Garai család felépítette várkastélyát, megváltoztatva ezzel a falu utcájának irányát. A főtértől Zsemlér felé vezető út nyugati oldalán több párhuzamos utcával egy új településrész jött létre, ahol minden bizonnyal iparosok és kereskedők telepedtek le vagy telepítették le őket.

A 16. század közepén a török támadások hatására a síkságon szélesen elterülő város területét falak közé szorították. A középkori település - általunk ismeretlen vonalban futó - hevenyészett palánkját felváltotta az a bástyákkal megerősített városfal, amely a 18. századig fennállt. A falakon kívüli területek elnéptelenedtek, a várostól nyugatra és délre Alsó és Felső Majoroknak nevezett terület alakult ki, ahol a belvárosi telkekhez tartozó majorságok álltak.

A két majorság a török támadások gyakoriságának csökkenésével, majd elmúltával lakóterületté vált, majd 1730-1842-ig önálló településként élt. A 18. században Pápa fejlődésének gátja e három különálló falu volt, a l9-20. században a térség gazdasági fejlődésének lelassulása állította meg a város terjeszkedését.

A beépítetlen részeken létrejövő új, 19-20. századi városrészek tették lehetővé, hogy Pápán a 16. században kialakuló és a 17. században végérvényesen megszilárduló belvárosi településszerkezet napjainkig érintetlen maradjon.