Pápán tanult, majd Pesten, Győrött és Szombathelyen. Mint veszprém megyei papnövendék a hittudományokat egy évig Veszprémben és négy évig a bécsi Pazmaneumban hallgatta. Mint pályavégzett Bécsbe a Szent Ágoston felső papi intézetbe visszaküldetett, ahonnét 1828-ban mint teológiai doktor tért vissza és Veszprémben a papnevelőben tanulmányi felügyelő lett, a szentszéki jegyzői hivatalt is viselvén. 1832-ban plébánossá neveztetett ki Ácsteszéren, ahonnét fél év mulva Kopácsy József püspök által Veszprémbe az erkölcs, pásztorkodás, elemi oktatás és neveléstan tanárául meghívatott és tanarsága mellett házasságvédő, szentszéki ülnök és a pesti hittudományi kar bekebelezett tagja is volt. 1859-től haláláig Alsópáhokon volt plébános. Egyházi beszédei jelentek meg a Pázmány-Füzetekben (1855) és a Szalay Imre gyűjteményében.
Művei: Szent István, első s apost. Király mint népének első nevelője. Igy hirdette Bécsben... Bécs, 1840.; A nyilvános isteni tisztelet és haza boldogsága. Pest, 1844.; A nagyhéti ájtatosság kézikönyve, a kath. hívek számára. Veszprém, 1848.; Ünnepi, alkalmi és bőjti szent beszédek. U. ott, 1857. Három kötet.
Irodalom: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái; Magyar Katolikus Lexikon.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.