A jogtudományok doktora. A budapesti egyetemen 1932-ben szerzett jogi diplomát és 1937-ben ügyvédi vizsgát tett. 1944-ben deportálták, Dachauból szabadult. Az 1945–1956-os években a Jogtudományi Közlöny szerkesztője, és a budapesti egyetem jogi karának külső előadója, 1956–1957-ben dékánja. 1952 és 1972 között az ENSZ mellett működő Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kormány-szakértője. 1955-től 1977-ig a Magyar Jogászszövetség Munkaügyi Bizottságának elnöke. 1968-tól Nyugat-Európa nagyvárosainak egyetemein vendégprofesszorként dolgozott. 1977-től az MTA tagja, az Állam- és Jogtudományi Bizottság elnöke. Tudományos publikációinak száma meghaladja a kétszázat.
Művei: Devizakorlátozások magánjoga. Bp., 1936. – A szocialista munkaviszony és az üzemi demokrácia. Bp., 1962. – A szocialista munkaszerződés. Bp., 1965. – Az egészség és a testi épség védelme. Bp., 1970. – Magyar munkajog. Bp., 1978.
Irodalom: KERTÉSZ István: Megemlékezés ~ 1910–1978. = M. Tud, 1979. 3. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.