Édesapja a Dákai Református Iskola igazgatója. Az elemi iskolát helyben, a középiskolát Pápán a Református Kollégiumban végezte, ahol 1936-ban érettségizett. A Ludovika Akadémiát 1939-ben, hadnagyi rangban fejezte be. Részt vett az erdélyi, a délvidéki bevonulásokban, majd 1941-1942-ben felderítő repülőként a keleti fronton szolgált.
Beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol kapcsolatba került a Magyar Függetlenségi Mozgalom katonai szárnyának vezetőivel. Utasításukra 1944. március 13.-án, Székesfehérvárról, a frontvonalon át Szegedre repült a mozgalom vezetőivel. Itt kapcsolatba léptek a szovjet hadsereg vezetőivel s utána Bukarestből Moszkvába vitte a küldöttséget, ahol találkoztak a Horthy Miklós által küldött delegációval. Moszkvából az emigránsokkal jött vissza Debrecenbe. Itt részt vett az új magyar hadsereg megszervezésében.
1945. március 3.-án, Kéri Kálmánnal, Simonffy-Tóth Ernővel és másokkal, mint összeesküvőt letartóztatták, de a vádat rövidesen elejtették. Ezután kilépett a hadseregből. 1947. január 18–1948. július 20.-a között vizsgálati fogságban volt, mely után közel egyévi internálás következett Kistarcsán. Szabadulása után öt évig rendőri felügyelet alatt tartották. 1950-ben költözött Pápára, ahol különböző vállalatoknál épületgépészként, villanyszerelőként dolgozott. Végül a Vasipari Szolgáltató Vállalatnál volt osztályvezető 1978-ig, nyugdíjazásáig. A második világháborúban számos kitüntetést kapott, 1943-ban a Vitézi Rend tagja lett.
Irodalom: SIMONFFY András: Kompország katonái. Bp., 1981. – KIS András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról. Bp., – HAZAI Sándor: Egy bravúros géprablásról. = P. Text, 1982. máj. 11.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.