Enyingi Török Bálint néven is ismeretes volt. Az Egri csillagok c. regényből ismert főúr és katona, dunántúli főkapitány. Nagyapja Török Ambrus, Mátyás király soproni kapitánya, aki a nagybirtokos nemesség közé emelkedett. Megvásárolta Enyinget és Szigetvárt, 1481-ben címeres levelet kapott. Atyja Török Imre nándorfehérvári bán. Török Bálint neve először 1507-ben, II. Ulászlótól kapott levélben fordult elő. Ifjúkorát katonás nevelésben töltötte, Nándorfehérvár eleste után Zápolyai erdélyi vajdával Budára, 1524-ben a Havasalföldre ment. Visszatérte után a királyi testőrség élén állt. Mohács után többször változtatta pártállását. 1524-től Ferdinánd párti és részt vett János király üldözésében.
A Szulejmán csapatai feletti Bécs-környéki győzelem iránti hálából Pápa várát és tartozékait kapta. Ferdinánd adománylevele 1535. augusztus 27-én kelt. 1536-ban János pártjára állt, de pápai birtoklásában megerősítették. Egyben megbízták Veszprém és Pápa őrizetével. Ígéretét megtartva 1537-ben Pápa várát megvédte a Ferdinánd-párti ostromlókkal szemben. 1540-ben Buda alatt a törökök elfogták és a Konstantinápolyi Héttoronyba zárták. Török Bálint az 1520-as években kezdődött reformáció eredményeit erősítette Pápán. Támogatta a református iskolát, tanítókat hozatott. Két fia János és Ferenc követte Pápa birtoklásában. A család utolsó férfi tagja Török István 1618-ban halt meg. Nővére Zsuzsanna leszármazottai az Esterházyakban, Pápa új birtokosaiként éltek tovább.
Irodalom: Török Bálint deákjának Martonfalvy Imrének naplótöredékei és emlékirata 1555–1585. Bp., 1886. – SEBESTYÉN Béla: Enyingi ~ mint Pápa város földesura 1535–1555. Pápa, 1911. – VERES D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp., 1983.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.