Ferences szerzetes volt, majd Perényi Péter szolgálatába állt és áttért a lutheránus hitre. Kopácsi Istvánnal megszervezte a sárospataki iskolát. 1543-ban megírta Historia Perényi Ferenc kiszabadulásáról c munkáját és Perikópás könyvét (ez utóbbi elveszett). 1544-ben laskói püspökként 120 egyházat reformált. Lelkésztársaival szerkesztette a Baranyai kánonokat, a későbbi kánonok alapját. Tolnán, Laskón, Gyulán és Sárospatakon volt ref. lelkész. Hányatott életének végén, 1567 után Pápán prédikátor.
Ekkor jelentek meg először nyomtatásban zsoltárfordításai, Huszár Gál énekeskönyvében. Világnézeti harcaiban sokoldalúan használta az irodalom fegyverét. Zsoltárköltései, epikus versei mellett hitvitázó drámáival (Papok házassága, Az igaz papságnak tűköre) írta be nevét a magyar irodalomtörténetbe. E művek vetették meg a magyar dráma fejlődésének alapját.
Kiadások: Régi magyar költők tára, 5. Bp., 1886. – Régi magyar drámai emlékek, 1. Bp., 1960. – Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, 1.r. Bp., 1963.
Irodalom: HORVÁTH János: A reformáció jegyében. 2. kiad. Bp., 1957. – KLANICZAY Tibor: A magyar reformáció irodalma. Reneszánsz és barokk. Bp., 1961. – ESZE Tamás: ~ Gyulán. Debrecen, 1973.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.