Apja: Szíj Gábor vasúti segédtiszt. 1934–1938-ban a Pápai Református Teológiai Akadémián tanult. 197ben a budapesti tudományegyetemen egyetemi doktori címet kapott. 1939 és 1946 között lelkész Sárváron, 1946-tól 1959-ig Pétfürdőn. 1961-től 1968-ig a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági Kutató Csoportjának könyvtárosa. 1968–1971-es években az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa. 1985 és 1989 között évenként meghívott előadója a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör rendezte Luganói Tanulmányi Napoknak. 1994-től művelődéstörténetet tanít a Ref. Egyház Károli Gáspár Egyetemén. 1945-ben nemzetgyűlési képviselő. 1946–1948-ban a Misztótfalusi Könyvkiadó igazgatója, a Sárvári Rába Mezőgazdasági Szövetkezet alapítója és elnöke, a Bartók Béla Népi Kollégium alapítója és igazgatója. 1947-ben az Újhold felelős kiadója.
1960-ban megszervezte a Magyar Bibliofil Társaságot. 1973-ban létrehozta a Műgyűjtők és Műbarátok Körét. Ebből alakult 1978-ban a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, amelynek előbb főtitkára, majd elnöke. 1989-ben megalapította a Herman Ottó Társaságot, amelynek elnöke volt. Ő hozta létre a Társaság könyvkiadóját, amelynek elnöke és irodalmi vezetője. Számos kiállítást rendezett, előadásainak száma ezrekben mérhető. Tagja volt a pécsi Janus Pannonius Társaságnak, s a debreceni Ady Társaságnak. 1956-ig tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, 1995-től újra tagja. 1958-tól tagja a Magyar Köztársaság Művészeti (Irodalmi) Alapjának, a Fészek Klubnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak és még számos irodalmi, tudományos és művészeti körnek, egyesületnek.
Gyűjteményének egy-egy részét a mosonmagyaróvári református egyháznak (1984), a kecskeméti Ráday Múzeumnak és Csorna városának (1986), a kecskeméti ref. egyháznak (1990), a Károly Gáspár Egyetemnek és Várpalota városának (1996) ajánlotta fel. 1995-től tagja a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ). 1998-ban megalapította a Várpalotai Várostörténeti Társaságot és szerkesztette kiadványait. Kutatómunkája: műgyűjtés, kiállítások rendezése, tudományos konferenciák szervezése, könyvszerkesztés, könyvkiadás.
Díjak kitüntetések: 1976 Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Segner emlékérem. 1991 Magyar Köztársaság Csillagrendje. 1992 Ötvenhatos Emlékérem. 1995-ben ünnepélyes köszöntése 80. születésnapján, a Ráday Kollégium dísztermében, Budapesten, továbbá Kecskeméten, Lakiteleken, és a Magyarok Világszövetsége Székházában. 1995 a Lakitelek Alapítvány Nagydíja. 1995 Kölcsey Emlékérem a Társadalmi Egyesületek Szövetségétől. A Magyar Hitelbank Táncsics Alapítványa neki ítélte az 1995. évi képzőművészeti (műkritikusi) díjat, a kormányzat pedig a Nemzeti Ellenállási Emléklappal tüntette ki. 1996 Várpalota városa díszpolgára.
Művei: irodalom és könyvtörténet: Misztótfalusi Kis Miklós. Pápai Pariz Ferenc: Életnek könyve, 1937. – Egy szórványgyülekezet élete, 1941. – Az elveszett juh nyomában, 1942. – Egy marék búza, 1943. – Misztótfalusi Kis Miklós és siralmas éneke, 1943. – A református egyház a szórványokban, 1944. – Várpalota nyelvjárása, 1963. – Szalay Károly, 1991. – Ki is az a chicagói Szathmáry Lajos, 1993. – Könyvkiadásunk és könyvkultúránk 1920–1944, 1993. – Könyvkiadás-könyvművészet-társadalom I–IV. kötet, 1995–1999. – Misztótfalusi Kis Miklós, 2000. – Rajzok, festmények, domborművek, 2000. Várostörténet: Várpalota, – 1960. Várpalota látképei, 1963. – Sportélet Várpalotán, 1967. – Várpalota 2000/2000. – Művészettörténet: Reich Károly, 1964. – Nagy Gyula, 1965. – Szász Endre, 1965. – Demjén Attila, 1966. – Szentiványi Lajos, 1967. – Lőrincz Gyula, 1971 (Szlovákul is.) – Rafael Győző, 1972. – Könyvjegyeim, 1975. – Xantus Gyula, 1977. Jakab Károly és Kelemen Kristóf, 1977. Mikus Sándor, 1977. Művészettörténeti tanulmányok I–IV. kötet, 1977–1979. – Tallós-Prohászka István, 1979. – A műgyűjtésről, 1980. – Szinte Gábor, 1980. – Percz János, 1981. – Ridovics László, 1982. – Gondolatok Prokop Péter képei előtt, 1983. – Művészetbarátok könyve I–II., 1982, 1983. – Staudt-Csengeli Mihály, 1986. – Utam a művészi rajzhoz és a grafikához, 1990. – A könyvkötés művésze Váci György, 1991. – Dedikált könyveim, 1988, 1994. – Tokay János, 1994. – Mata János (1907–1944), 1995. – Mata János metszetek és rajzok, 1995. – Festmények, szobrok, rajzok a Gyűjteményben, 1995. – Sokágú életfa, 1995. – Magyarság mérlegen, 1995. – Ex libriszek és alkalmi grafikák, 1996. – A Szenci Molnár Társaság és kiadványai, én. Sajtó alatt (2000): – Misztótfalusi és kora. A zene világából. Cikkek, tanulmányok. Prohászka Ottokár árnyékban és napfényben. Séták a Dunakanyarban. Balsors? Nem! – Tanulmányok. Szociális vívmányok Horthy Miklós kormányzósága alatt. Kiegészítő adatok Szíj Rezső arcképéhez. Hogyan kell elbánni a bennszülöttekkel? Távoztassátok el a régi kovászt. Az állandósuló vörös terror. Megmenthető-e a református egyház?
Cikkek tanulmányok: HARTYÁNI István: ~ Bibliográfiája (1934–1991 és 1992–1995) 1662 tételben sorolja fel műveit: könyveit, katalógusait, tanulmányait, cikkeit. Ez a tételszám azóta több százzal bővült. Tizenegy témakörben publikált. Írásainak nagyobb része a képző- és iparművészettel foglalkozik. Utána következik az irodalom, irodalomtörténet, majd a könyvkiadás-történet, a könyvművészet és az egyházi irodalom. Kisebb szeletek esnek a történelem, gazdaság, a publicisztika s az építészet területére. De találkozunk az ének, zene, tánc, egészségügy, környezetvédelem, bibliográfia, lexikon s a sport témáival is. Az egyházi, tudományos, művészeti, társadalomtudományi, politikai folyóiratok s lapok szinte minden jelentős kiadványában találkozhatunk írásaival.
Irodalom: HARTYÁNI István: ~ Bibliográfia (1934–1991). Bp., 1991. – HARTYÁNI István: ~ Bibliográfia (1992–1995). Bp., 1995. – KÖVY Zsolt: Pályakép ~ről. Bp., 1997. – HARTYÁNI István: ~ről. Bp., 1997.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.