Középiskolába Nagyváradon járt, 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Az 1. világháborúban megsebesült, 1919 és 1929 között Nagykanizsa városi mérnöke, majd Miskolc főmérnöke. 1936 után a Budapesti Mérnöki Kamara tagja. Tevékenysége a két világháború közötti időre esik. Azt a századforduló utáni eszmét képviselte, hogy egy épületet teljes egészében (berendezésével együtt), egységes szellemben kell megtervezni. A protestáns templomok sorát tervezte az ország különböző településein: így Tihanyban, Révfülöpön, Borsosgyőrött, Sümegen és Tapolcán. 1937 és 1939 között Hévízen r. k. kápolnát tervezett és épített. Németországba menekült, végül Deggendorfban telepedett le.
Irodalom: GERLE János: A századforduló magyar építészete. (Társszerző.) Bp., 1990. – Szeghalmy Bálint emlékkönyv. (Szerk.: CZOMA Lászlóné.) Keszthely, 1994. – Egy újra felfedezett építőművész. ~ élete és életműve. (Összeáll.: BERECZKY Kálmán.) Hévíz, 1996. (Hévízi könyvtár 9.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.