Férje Szabó Sándor testnevelő tanár.
1960-ban a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézetben tanítói, 1968-ban a budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógusi oklevelet szerzett.
1958–1960-ban képesítés nélküli nevelő Városlőd, Szerecseny, Vaszar, Nagygyimót községekben. 1960-tól 1968-ig tanító, gyógypedagógiai tanár, az 1968–1975-ös években igazgatóhelyettes, 1975 és 1990 között igazgató, 1990-től 1996-ig gyógypedagógiai tanár, címzetes igazgató a Pápai Kisegítő - később Balla Róbert Téri Általános - Iskolában.
Tagja volt a Szociális és Családügyi Minisztérium Civil Műhelyének, amely a fogyatékosügyi törvény kidolgozásában vesz részt. 1990-től a Pápán létrehozott Psychocaritás Alapítványnak, 2000-től a gróf Esterházy Kórház Felügyelő Tanácsának elnöke.
1968-ban Kiváló Munkáért, 1996-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést, 1997-ben Éltes Mátyás-díjat kapott. A technikatanítási kísérlettel kapcsolatban a Gyógypedagógia és a Technika c. folyóiratban jelentek meg írásai.
Irodalom: Éltes Mátyás-díjas gyógypedagógus. = Pápai Hírlap, 1997. január – Interjúk a Psychocaritas Alapítvány elnökével a Pápai Hírlapban 2000. május 31. és június 6-án. – In memoriam ~. = M. Ped. Körk., 2001. 2. sz.
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.