A Herendi Porcelángyár alapítója. 1814-ben Pápán telepedett le és kártyafestőként dolgozott. 23 éves korában a Tatai Schlögel-gyár élére került és kőedénygyártással próbálkozott. A bérletbe minden vagyonát beleölte, és 1824-ben szegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herendre költözött, 1826-ban a Miklós-kúria épületében kerámiaüzemet létesített. A következő négy év alatt három és félezer forintot fordított a herendi gyár fejlesztésére. 1840-ben Fischer Mór kiszorította innen, feltehetően Pápára ment, majd 1846 augusztusától 1847. augusztus 25.-ig a Városlődi Kőedénygyárban művezetőként találkozunk nevével. Ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra lehet következtetni, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként működött. A Herendi Porcelángyár udvarán látható fehér márványból, a múzeummal szemben pedig bronzból készült mellszobra, Hanzély Jenő, valamint Ilona Barth és Karl Barth alkotása.
Irodalom: MIHALIK Sándor: ~ családja. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 2. Vp., 1964. – MIHALIK Sándor: ~, “a sopronyi nemtelen plebejus”, a herendi gyár alapítója. = Soproni Szle, 1968. 4. sz. – KATONA Imre: A herendi gyár első évtizede. (Társszerző.) = Vp. Megy. Múz. Közlem. 18. 1986. Vp., 1987.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.