Születtem Pápán (Veszprém megye),1873-ban. Gimnáziumot ugyanott, a régi református kollégiumban végeztem. Tekintettel arra, hogy rokonságomban úgyszólván mindenki jogász volt, én is a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkoztam be. Mint fiatal joghallgató Melha Kálmán volt székesfővárosi tisztifőügyész, akkor még csak gyakorló ügyvéd irodájában másolgattam a különböző peres ügyeket és midőn őt 1892-ben a székesfőváros tiszti ügyészévé választották meg, én is bekerültem, 1893 februárjában a tiszti ügyészséghez díjnoknak .Bár itt–mint abszolvált joghallgatónak–sikerült elég gyakorlatra szert tennem; ennek dacára jövőm biztosítása végett 1894-ben pályáztam az üresedésben lévő tanácsi fogalmazó-gyakornoki állásra, amelyre meg is választottak és a tanácsi VIII. ügyosztályban, az akkor még egy helyre összpontosított fogyasztási adóügyeket intéztem.1895 október elején a főpolgármester fogalmazóvá helyettesített és ezzel egyidejűleg a III. kerületi elöljárósághoz osztottak be. Tizenkét évig dolgoztam a III. kerületi elöljáróságnál mint II. és I. osztályú fogalmazó, ahol alkalmam nyílt nemcsak a kerületi közigazgatás minden ágában gyakorlatot szerezni, de részt vettem azoknak a nagyobb szabású előterjesztéseknek a megszerkesztésében is, amelyeket a kerület bizottsági tagjai a kerület kívánalmai ügyében különböző hatóságokhoz beterjesztettek. 1908 áprilisában tanács jegyzővé választottak és ekkor először egyhónapi időtartamra a VII. kerületi elöljárósághoz, majd1908 júniusában a VI. kerületi elöljárósághoz kerültem, ahol az egyesületi ügyekkel kapcsolatosan főleg az úgynevezett kártyaklubok ellen megindult akciókban vettem tevékeny részt, mint egyesületi referens. 1912-ben főjegyző és a kerületi elöljáró állandó helyettese lettem. A háború alatt a hadisegélyezésekkel kapcsolatos összes teendőket végeztem és ebbeli munkásságomért a II. osztályú polgári hadiéremmel tüntettek ki.1921. év márciusában kerületi elöljáróvá választottak meg és visszakerültem a III. kerületi elöljárósághoz. Mint kerületi elöljárónak elég gondot és munkát ad ennek az eléggé elhanyagolt kerületnek némi fellendítése, amely munkakörhöz még hozzájárul az a társadalmi tevékenység is, amelyben mint kerületi elöljárónak szintén részt kell vennem.
Forrás: Amíg városatya lettem. Szerk. György Endre. Budapest, 1930.