Középiskoláit Pápán és Sárospatakon, egyetemi tanulmányait Berlinben és Halleban végezte s az előbbi helyen a rabbiszemináriumot is, ahol rabbi-oklevelet nyert és 1881-től 1883-ig Berlinben működött mint rabbi. 1883 és 1886 közöttbújságíróként élt. 1886-ban Zürichben, 1891-től Bernben volt a filozófia egyetemi tanára. 1893-ban megkapta a svájci állampolgárságot. 1911-ben lemondott tanszékéről és azóta Berlinben él, ahol a Nord und Süd c. társadalomtudományi folyóiratot és az Archiv für systematische Philosophiet szerkeszti. S igen nagy kiterjedésű tudományos munkásságot fejt ki. Pontosabb művei a következők: Die Falaschas (1880); Die Willensfreiheit bei den jüdischen Philosophen des Mittelalters (1882); Berthold Auerbach (1882); Eduárd Lasker (1883): Die Psychologie der Stoa (1886); Die Erkenntnistheorie der Stoa (1888); Leibniz und Spinoza (1890); Friedrich Nietzsches Weltanschauung und ihre Gefahren (1893); Das erste Auftauchen der socialen Frage bei den Griechen (1896); Die sociale Frage im Lichte der Philosophie (1897, II. kiad. 1903, IV. kiad. 1923. Fő munka, franciául és oroszul is megjelent) ; Die Philosophie des Friedens (1899); An der Wende des Jahrhunderts (1900); Der Sinn des Daseins (1904); Der sociale Optimismus (1905); Die Anfänge der menschlichen Kultur (1906); Philosophische Strömungen der Gegenwart (1908); Weltbűrgertum, Nationalstaat und Internationale Verständigung (1913); Evolutio-nary Optimism (1924). A Műveltség Könyvtárába Tegze Gy. és Heller Farkas közreműködésével ő írta a Társadalom c kötetet. Sokáig Diltheyvel és B. Erdmannal együtt szerkesztette az Archiv für Geschichte der Philosophie-t. Ezenkívül tanári működése alatt kiadta a Bemer Studien zur Philosophie und Ihre Geschichte sorozatot, majd újabban a Bibliothek für Philosophiet. Tagja a Magyar Tudományos Akadémiának is 1899 óta.
S.R.
Forrás: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, 1929.