Nyitrán tanult özv. Neugebauer Nándorné nyomdájában. 1878-ban szabadult föl, s mindjárt Bécsbe is ment, a hol előbb a Hecht Ignácz nyomdájában, majd pedig a Waldheim-féle nyomdában dolgozott. Három év múlva megint Magyarországra került, a hol Szegeden, Pápán, Komáromban és Léván (1884) dolgozott: ez utóbbi helyről Budapestre került a Légrády testvérekhez korrektornak. Közben átvette a losonczi Kármán-nyomda vezetését, majd a Romwalter-félét Sopronban: innen Pozsonyba ment Angermayer Károlyhoz üzletvezetőnek, majd pedig Debrecenbe a Csokonay-nyomdához önálló rendelkezésű ügyvezetőnek. Mikor ez állását tulajdonosváltozás miatt elhagyta, Prágába ment a Beaufort-nyomda igazgatójául. Az ottani nemzetiségi viszonyok következtében azonban csakhamar ezt az állását is otthagyta. Most Bécsben korrektor. Szakcikkeket irt a «Grafikai Szemlé»-be, a «Magyar Nyomdászok Év-könyvé»-be, a «Typographische Jahrbücher»-be, a «Graphische Revue»-be s a «Buchdrucker-Zeitung»-ba. Egy időben felelős szerkesztője volt a «Debreczeni Ellenőr»-nek.
Forrás: Nyomdászati encziklopédia. Szerk. Pusztai Ferenz. Budapest, 1902.