Szülei: Kovács Sebestyén János evangélikus lelkész, Miskolczi Zsuzsánna.
Nős, felesége Lumnitzer (Lumniczer) Julianna Henriette.
Gyermekei: Ilona 1850, Zoltán 1852, Endre 1854, Júlia 1856, Aladár 1858.
A selmeczi, a pápai, a komáromi gimnáziumok nevelték nívósán a szívós, szorgalmas diákot, végül természetesen a debreceni református főiskolán, a híres kollégium növendékeként állotta ki sikerrel a tanulmányi főpróbát. Az életrajzok szerint apja publicistát akart belőle nevelni, amelyre alkalmasnak ígérkezett a jogi pálya elvégzése, s a fiú eleget is tett szülei kívánságának. Mármint a jurisprudentia elsajátításában, hírlapíró azonban nem lett belőle. Az engedelmes szándék és a literátus ambíció nem hiányzott, hiszen egyik főmunkatársa volt az akkori debreceni hetilapnak. Kovács Sebestény Endre Debrecenben nem számíthatott irodalmi babérra, ezt ő csakhamar belátta. Ekkor született meg az elhatározása, hogy orvos lesz. 1835-ben iratkozott be Pesten az orvosi fakultásra, s a kor szokása szerint tehetősebb családoknál vállalt nevelői állást. Orvostudorrá 1841-ben avatták, doktori disszertációja a hebegésről szólt. 1841-ben került Bécsbe, hogy Wattmann és Schuh intézetében a korszerű sebészetet, Rokitansky mellett az új kórbonctani szemléletet sajátítsa el. Az 1843-as esztendő mérföldkő a magyar sebészet történetében; fiatalon kinevezték Balassát a pesti tanszékre. Balassa első tanársegéde Kovács Sebestény Endre volt, aki megszerezte a szükséges sebésztudori oklevelet, Ö rendezte sajtó alá Balassa előadásai nyomán a Gyakorlati sebészet c. korszerű könyvet, amely 1844-ben jelent meg. A közfigyelmet már korábban felhívta magára. A magyar orvosok és természetvizsgálók első nagygyűlésén (Pest, 1841) Bugát sugalmazására megírta és felolvasta A vegytan szükségességéről, hatásáról általánosan, s különösen honunkra alkalmazva c. előadását. Az alkalmat a Schuster-féle alapítvány szolgáltatta, melynek szorgalmazója Bugát Pál volt. 1841-ben a természettudományi társulat a másodtitkári teendők ellátásával tisztelte meg. Balassának tetszett az agilis első tanársegéd, ezért 1846- ban Ricord párizsi, Deville londoni és Dieffenbach berlini intézetét látogatta meg kari támogatással. Hazatérése után a Rókus Kórház „elsődorvosa” (Primachirurg) lett, s ebben a tisztében Flór Ferenc és Halász Géza mellett előadhatott az egyetemen. Az orvosi egyesület 1846. február 10-én tartott ülésén ő mutatta be az aether bódító hatását négy önként jelentkezett tagtárson, majd 1847-ben a chloroformot egy színészen, orvostanhallgatókon, később állatokon. Ez adott bátorítást a műtéteknél való alkalmazásra. A 19. század forradalmi „fordulatévében” a Kossuth-kormány orvoskari titkára lett, politikailag azonban Balassáékhoz hasonlóan ő nem exponálta magát. Benne lappangott a deáki koncepció, nem hiába lett később a haza bölcsének az orvosa. Államorvostani javaslatot dolgozott ki a közegészségügy és orvosi ügy rendezéséről 1848-ban, megvalósítására azonban a rohanó, válságos események közepette nem kerülhetett sor. 1849-ben a Rókus Kórház második számú sebészeti osztályának vezető főorvosa, Pest bombázása alatt sem hagyta el a munkahelyét, fáradhatatlanul gyógyította a sebesülteket. A szomorú Haynau-féle vérzivataros őszön szinte tüntetésképpen vette nőül az elbukott függetlenségi harc utolsó főorvosának, Lumniczer Sándornak a húgát. Ő lett 1850-ben az orvosegyesület másod-, 1858-ban az első titkára. Szoros szálak fűzték a Markusovszky-Balassa-vonalhoz, már csak sógora, Lumniczer révén is. Semmelweis 1856-ban tartott előadásait ő méltatja az évzáró jelentésben. Balassa a „képzőműtétek” mellett elsősorban a hassérv specialistája volt. A plasztikai műtétek sem álltak tőle távol. 1861-ben az orvosegyesület másodtitkárából alelnök, a következő évben elnök lett, s ezt a fontos funkciót hat éven át töltötte be, keresve mindenkor a progresszív kompromisszumokat. 1863-ban a Markusovszky-Balassa-kör elérkezettnek látta az időt az 1847-ben félbemaradt orvosi és természetvizsgáló nagygyűléseinek a felújítására. Vörösmarty, Arany János, Bajza, Vachott Sándor, Garay János és Deák Ferenc kezelő orvosa, Balassinak az 1868-ben bekövetkezett halála után az országos közegészségügyi tanács elnöke. Deák Ferenc kezeléséért az országgyűlés adott díszes kivitelű hálanyilatkozatot, majd a nemzet önzetlen ügyvédjének a halála után (1874) az István-rend kis keresztjével tüntették ki, melyet orvosi ténykedéséért a monarchiában eddig senki nem kapott. Gyógyítás közben halt meg hirtelen, feltehetően szívroham következtében.
Szállási Árpád dr.
Forrás: Orvosi Hetilap. 1978. 119. évf., 44. sz. p. 2701-2703.