Vaszar címer
Vaszar
Községi Könyvtár (Könyvtári, Információs és Közösségi Hely)
Könyvtár épülete
Vaszar Községi Könyvtár
Vaszar Községi Könyvtár
Vaszar Községi Könyvtár
Vaszar Községi Könyvtár
Elérhetőség

Postai cím: 8542 Vaszar, Fő u. 17.

Telefon: 06-89-579-200

E-mail: kalmar86csaba@citromail.hu 

Könyvtáros neve: Kalmár Csaba 

Weboldal: https://www.facebook.com/K%C3%B6zs%C3%A9gi-K%C3%B6nyvt%C3%A1r-Vaszar-459922781235543/

Nyitva tartás

Péntek: 14.00-17.00

Szombat: 13.00-16.00 

Keresés a katalógusban

Könyvtár szolgáltatásai
  • kölcsönzés
  • helybenhasználat
  • információszolgáltatás
  • helyismereti gyűjtemény
  • internethasználat
  • rendezvények
  • könyvtárközi kölcsönzés   
Előfizetett folyóiratok
Könyvajánló

Zarah álma

Náray Tamás: Zarah álma

A nagysikerű Zarah trilógia (Zarah, Zarah öröksége) befejező kötete. ,,Nem az az ember lesz boldog, aki szerencsés, vagy a sorsa kegyes volt hozzá, hanem az, aki az életében egyikre sem szorult rá."  Arvin és Leonard, Carla és Andy fiai szépen cseperednek. Zarah-t felkavaró álmok gyötrik, melyek egyrészt különös egyezést mutatnak a valósággal, másrészt egy párhuzamos valóság körvonalai rajzolódnak ki belőlük... Lewinson tábornok meglepő nyomokra bukkan Andy halotti bizonyítványának felkutatása közben. A főhőssel közösen felgöngyölített szálak egy olyan házaspárhoz vezetnek, akik nem rendelkeznek semmiféle múlttal. Egy vidámnak induló gibraltári hajókiránduláson azonban ennél is váratlanabb események történnek. Ezek pedig olyan lavinát indítanak el, ami alapjaiban változtatja meg a család életét.  ,,Amikor a holtak életre kelnek..."

Könyvtár épülete
A község története

A Pápától nyolc kilométerre északkeletre elterülő község ősi település. A határai között az 1930-as és 1960-as években végzett régészeti kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy ez a táj az őskortól kezdve lakott volt. A bronzkor, a korai vaskor, az avarok, a kelták, a rómaiak időszakából, majd a honfoglalás idejéből előkerült tárgyi emlékek azt igazolják, hogy kedvelt és az emberi életfeltételek kialakítására alkalmas terület volt már ősidőktől fogva. Védelmet biztosító erdő és mocsaras tórendszer vette körül a dombvonulatot, melyen a község épült.

 

Vaszar nevének első írásos említését 1238-ból találjuk, amikor IV. Béla király parancsára Albeus mester esztergomi kanonok és nyitrai főesperes összeírta a pannonhalmi apátság javait, s az apátság birtokaként felvett Vanyola falu szomszédait is megörökítette: Kendy, Zeruhu és Wascur — ez utóbbi a későbbi Vaszar név első előfordulása. Egy másik oklevél 1290-ben a falu plébánosát említette, az Erdődy-család levéltárában talált okirat szerint pedig 1332-ben már „terra ecclesiae Jauriensis Vozor” („Vozor a győri egyház területe”). Ez az állapot hosszú évszázadokra így is maradt, mert a község a győri püspök Veszprém megyei birtokainak adószedő központja lett. A „Vaszarkés” elnevezésű tizedkerülethez 25 környező település tartozott.

 

A korai középkorban valószínűleg királyi szolgáltatónépek lakták, akik a pápai udvarnokispán felügyelete alá tartoztak. Talán erre utal a falu neve is, mely a vasművességgel („vas-szar”), vagy – ha szláv eredetűnek tekintjük (vozár = szekeres) – a fuvarozással hozható kapcsolatba. Vaszarhoz hasonlóan az „iparosfalvak” gyűrűjéhez tartozott Teszér (= ácsok), Takácsi (takácsok), Kovácsi (= kovácsok) Szücs (= Bakonyszűcs, szűcsök) is.

 

A középkori fejlődés a 16. század első harmadáig tartott, amikor az 1529. évi török hadjárat falvak sokaságát pusztította el a Bakony északi peremvidékén. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Vaszart a törökök fölégették, lakói elmenekültek. 1567–1592 között török uralom alatt állt, 1593–1594-ben pedig, amikor a török Veszprém, majd Győr várát ostromolta, ismét pusztasággá változott. 1604-ben hetesi Pethe Márton kalocsai érsek, a győri püspökség adminisztrátora hat évi teljes adó- és robotmentességet ígért a Vaszaron letelepülő, ott házat építő telepeseknek. A katolikus lakosok néhány évtized alatt reformátusokká lettek: 1615-ben és 1625-ben prédikátorukat említik az okiratok. 1629-ben azonban a templomot és a paplakot elfoglalták az evangélikusok, mígnem 1646-ban Dallos Miklós győri püspök visszavette az egyház javait. Ezt az erőszakos visszafoglalást az 1647. évi IV. tc. 17.§-a érvénytelenítette, és a templomot, az iskolát, valamint a paplakot is az evangélikusoknak adatta vissza. Az evangélikus gyülekezet az 1680-as, 1690-es évek pusztító harcaiban fölmorzsolódott, s az 1702-ben újraalapított anyaegyház a 18. század első évtizedeiben egyvallásúvá, teljesen katolikussá tette a falut. Az 1697. január 1-jén kelt betelepítési szerződés nyomán lassanként visszatérő lakosok újjászervezték községük életét: első dolguk volt, hogy paplakot építsenek, noha még csak egy világi kisegítő, ún. licenciátus (Horváth Mihály) vezette a plébániát. 1700-ból fennmaradt a falu pecsétje, tehát a községi önkormányzat helyreállt, 1702-ben pedig Farkas János József személyében — hosszú kihagyás után — ismét plébánost kapott Vaszar. Iskolamesteréről már 1711-ből tudunk, tehát a népiskolai elemi oktatás is több mint háromszáz éves múltra tekinthet vissza. A harcokban rombadőlt templomát 1721 körül építették újjá, s 1780-ban — Zichy Ferenc püspök támogatásával — kibővítették a szűkösnek bizonyult szentegyházat. A falu földesura továbbra is a győri püspök volt, akivel 1744-ben szerződést kötöttek a jobbágyok, mely biztosította a szabad költözködést, meghatározta a robotot és más járandóságokat. A lakosok peres ügyeit a győri püspök úriszéke intézte. A tisztán magyar falu népessége a 18–20. században folyamatosan gyarapodott: 1698-ban 139 fő, 1785-ben 1277 fő, 1890-ben 1946 fő, 1910-ben 2126 fő, 1941-ben 2189 fő, 1960-ban 2267 fő. A lakosság számára nagy hatással volt a kivándorlási hullám, mely a 19–20. század fordulóján Vaszart is elérte: 1904-ig 418 személy járta meg Amerikát, hogy szerencsét próbáljon. Közülük 182-en tértek vissza, megtakarított pénzüket földvásárlásra fordították.

 

Vaszar ősi plébániája a Mária Terézia-féle egyházmegye-rendezés következtében — a pápai főesperességgel együtt — 1779-től a veszprémi egyházmegyéhez került. (Kegyura azonban 1945-ig a győri püspök maradt.) Az újjászervezett plébánia Vaszarra, Takácsira és a környező pusztákra terjedt ki. A plébániának az 1779-es vizitáció szerint 1 tanerős elemi iskolája volt, tanítója Balogh László, buzgó és jó nevelő, latinul is értett. 1915-ben a veszprémi püspök Vanyolától Vaszarhoz csatolta Gecse községet, s a megegyezés szerint Vaszaron megszervezte a második kápláni állást, hogy a hívek lelkipásztori ellátása semmiben se szenvedjen hiányt. 1951-ben Takácsiban — feltételesen — kihelyezett káplánságot alapítottak, amelyhez a főpásztor Ihászpusztát csatolta.

 

A falu lakossága a mezőgazdaságból élt: határa kétnyomásos, termékeny terület volt. „Gyula” elnevezésű szőlőhegye a 19. században nyert nagyobb jelentőséget, bár a szőlő telepítését már az 1720-as években megkezdték. A szőlőhegy bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett (vezetője a hegymester volt), pecsétje 1800-as évszámmal maradt ránk. A jobbágyság eljárt Pápára és másfelé munkát vállalni, vagy részcséplést végeztek a püspöknek, illetve jobb módú gazdáknak. A püspöki uradalom téglaégetője is munkát adott a vaszariaknak.

 

1848-ban Kolossváry Ferenc plébános vezetésével 93 fő állt a nemzetőrök közé s vett részt a Dráva-vonal védelmében, a lakosság pedig egy emberként adakozott „a hazának jelen aggasztó körülmények közti fölsegélésére.” Sokan honvédként harcoltak a szabadságharcban.

 

1886-tól Vaszar Gecsével együtt önálló körjegyzőséggé vált. A községet a képviselő-testület irányította, melynek felét a választópolgárok választották, másik fele pedig a legtöbb állami adót fizető ún. „virilisek” közül került ki.

 

1905-ben Horváth Antal plébános vezetésével az egyházközség új, korszerű, emeletes népiskolát épített, ma is ebben folyik a vaszari gyermekek oktatása. 1994-ben a község szülöttének, Ihász Gábor (1804–1880) nyelvész, egri egyházmegyés paptanárnak a nevét vette fel az intézmény.

 

A birtokosztódás miatt a kisparaszti gazdaságok száma megnövekedett a 20. század első felében (1910-ben 180 tíz hold alatti birtokost jegyeztek föl, 1941-ben már 310-et.) A község területe 1935-ben 5591 katasztrális hold volt, melyből a legnagyobb részt a püspök, az egyházközség, a község és hét középbirtokos birtokolta. A művelhető határ 59%-a kisbirtokosok kezén volt.

 

1945 áprilisában földet osztottak, a 332 igénylőt a győri püspökség, a plébánia, valamint Kolossváry Sándor birtokaiból elégítették ki. 1948–1950 között a kommunista rezsim államosította az egyházi és uradalmi földeket, a katolikus népiskolát. A plébánost, dr. Iker Istvánt folytonosan zaklatta az ÁVH, mivel nem volt hajlandó részt venni a papi békemozgalomban, mire ő színleg elmenekült, valójában titokban az egyik szőlőhegyi présházban húzta meg magát 1956 októberéig. Ekkor feldíszített hintón hozta vissza a plébániára a lakosság.

 

1959-ben Vaszart is megszállták az agitátorok, hogy a gazdákat „meggyőzzék” a kollektív, szovjet típusú termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Ennek eredményeként 3800 katasztrális holdon, 446 taggal megalakult a Vaszari „Hunyadi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A tsz vezetését hamarosan a fiatal, energikus Zimits Tibor vette át, aki korábban uradalomban, majd állami gazdaságban is dolgozott, így tisztában volt a nagyüzemi gazdálkodással. Az 1970-es évektől az 1990-es évekig a „Hunyadi” a Dunántúl legnagyobb termelőszövetkezetévé vált, s magába foglalta a környékbeli falvakat és azok művelhető földjeit, mintegy tizenhatezer hektárnyi termőterületet.

 

1990-ben a tanácsrendszer megszűnése nyomán az első önkormányzat Kiss Andrásné polgármester (1990–2002) vezetésével alakult meg. Őt Kiss Gábor (2002–2006), majd Varga Péter (2006–2019) követte a polgármesteri székben. A rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban a választott képviselő-testületek igyekeztek kihasználni az adódó fejlesztési lehetőségeket, különböző beruházásokkal tovább gyarapítani a települést.

 

Vaszar ma 1500 lakosú, önálló önkormányzatú község, portalanított úthálózattal, vezetékes ivóvízzel, telefon- és földgázhálózattal, napköziotthonos óvodával, nyolcosztályos általános iskolával, kultúrházzal és könyvtárral, futball- és kézilabdapályával, számos kereskedelmi egységgel.

 

Az elmúlt évszázadok során a falu szorgalmas, törekvő lakói sikeresen alkalmazkodtak a külső feltételekhez, miközben megőrizték identitásukat, hagyományaikat, a szülőföldhöz való kötődésüket.

 

 

 

(Összeállította: Mezei Zsolt)

Eseménynaptár

Tarisznyások zenekar (2023)

Szó és Kép Színpad előadása (2023)

SK Társulat előadása (2023)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyvtár története

A községi könyvtár vezetője 1956-2003 között Kebely Gyuláné, majd Exner Istvánné és Zsédenyi Anna voltak. 2003-ban a könyvtárat a művelődési ház épületébe költöztették, ettől kezdve Mészáros Béláné, Dudaszegi János, Luksa Anita és Horváthné Kutasi Krisztina látták el a könyvtárosi teendőket. Az 1960-as évektől az 1990-es évekig a beiratkozások száma folyamatosan nőtt, de a telekommunikációs eszközök elterjedése miatt mára a beiratkozások és a kölcsönzések száma is jelentősen visszaesett. A mozgókönyvtári belépéssel új könyvekkel, DVD filmekkel bővült a könyvtár állománya, és  a beiratkozók száma 100 fölötti. A könyvtárat 2019-ben felújították.