Jánosik Ágoston néven is ismert. Apja Jánosi József jómódú szűrszabó volt. Balatonkenesén, Veszprémben és Székesfehérvárott tanult. 1863-ban szentelték pappá, 1883-tól veszprémi kanonok, 1888 után pápai főesperes, címzetes apát Sümegen. 1890 után választott dulmi püspök. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, először alelnöke, később elnöke, és anyagi támogatója a Veszprémi Múzeumi Egyesületnek.
Először verseket írt, majd Arany János tanácsára műfordítói tevékenységre tért át. Első versei középiskolás diák korában Székesfehérváron egy gyűjteményes kötetben szerepeltek, első hosszabb lélegzetű műfordítása Veszprémben, 1886-ban jelent meg. A veszprémi Várban, egykori lakóházán (Vár utca 17.) tábla őrzi emlékét. Balatonkenesén, a Pilinszky János Általános Iskolában 2011-ben avatták ~ szobrát, Wenczel György szobrászművész alkotását. – A balatonkenesei temetőben nyugszik.
Művei, fordításai: Nyugat költőiből. Vp., 1867. – Milton: Az elveszett paradicsom. Bp., 1890. – TASSO: A megszabadított Jeruzsálem. Bp., 1893.
Irodalom: Perényi József: ~ életrajza. Bp., 1912. – Kopházi Ferencné: ~ (1841–1911). = Múzeumi Diárium, Vp., 1991. – Molnár Jánosné: Műfordító kanonok a várban. = N., 1999. Jan. 23.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.