Horváth Ernő

1858-tól tagja a Ferences-rendnek, 1862-ben szentelték pappá. 1868 és 1876 között a pesti rendházban hitszónok, majd Veszprémben élt, innen Pápára helyezték át. 1881-től Pozsonyban a laikusok magisztere. Kilépett a rendből, és 1885-ben Pápán, a városházán, egy év múlva a járásbíróságon díjnok. Egyházi beszédei a Katolikus Lelkipásztorban, tárcái, novellái egyházi és más országos lapokban jelentek meg.

Művei: Sír-virágok. (elb.) Sopron, 1863. – Üdvös elmélkedések. Pest, 1866. – Szent bérmálási emlékkönyvecske. Pest, 1870. – Nefelejtsvirágok. Pest, 1870. – Búcsújárási szent beszédek. Pest, 1872.

Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.

Születési dátum
Születési hely
Tisza-Abád-Szalók (Abádszalók, Tiszaabádszalók)
Részleges halálozási dátum
1887.
Halálozás helye
Pápa
Foglalkozás
szerzetes, író