A középiskolát Moszkvában végezte, 1919-ben szüleivel Berlinbe költözött, ahol a mezőgazdasági főiskolán 1921-ben oklevelet, 1923-ban növénynemesítő diplomát kapott. Esterházy Pál meghívására Lovászpatonára költözött, ott megalapította, és 1961-ig vezette a híres növénynemesítő telepet. Az általa nemesített 18 növényfajta közül a Lovászpatonai rozs még Angliában is keresett fajta volt. A Lovászpatona 160-as őszi búzája nemcsak a Bakonyvidék, hanem Magyarország legjobb fajtája. Az egész országban ismerték a lófogú kukoricát, az óriásmagú kölest és a napraforgót. Eredményesen munkálkodott a burgonya és a herefélék nemesítésében. Nyugdíjasként a Mosonmagyaróvári Főiskolán tanított.
Művei: A bíborhere jelentősége és nemesítése. Fertőd, 1958. – A bíborhere termesztése. Bp., 1960.
Irodalom: Magyar agrártörténeti életrajzok. 1. Köt. Bp., 1987.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.