Dunántúli nemesi család vasmegyei ágából származott. 1831-ben végzett a bécsújhelyi akadémián. A Debrecenben állomásozó Würtenberg huszárezredhez került, 1846-ban főszázados. Részt vett a pákozdi ütközetben. A szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél nagy szerepe volt a győzelemben. Perczel Mór nyilvánosan is megdicsérte vitézségéért. 1849. május végétől négy hétig Balatonfüreden pihent, majd az újonnan alakuló 19. huszárezred szervezésével bízták meg. 1949. október 3-án, a komáromi várban tette le a fegyvert. Menlevelet kapott és Kemeneshőgyészre, apósához költözött. Élete további részében Magyargencsen vásárolt birtokán gazdálkodott. Síremléke a magyargencsi Ótemetőben van.
Irodalom: BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp., 1983. – H. SZABÓ Lajos: A magyargencsi hazafi. = N., 1997. márc. 14.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.