A piarista rend tagjaként 1843-ban pappá szentelték, a pesti egyetemen nyert tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Több évig tanított a pesti piarista gimnáziumban. Önkéntesként részt vett a Jellasics elleni hadjáratban. 1849-ben áttért a református vallásra és először Pécselyen káplán, a következő évben Pápán, később a Sárospataki Főiskolán a teológia tanára. 1869-től Dombrádon ref. lelkész. Az egyházi irodalom területén fejtette ki tevékenységét, egyháztörténeti és dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, de szépirodalmi és filozófiai műveket is írt. Hegel követői közé tartozott.
Művei: A keresztyénység és a keresztyény egyház történelme. Sárospatak, 1861. - Kriszticizmus birkózása a világgal. Sárospatak, 1861. - Egyháztörténelmi kézikönyv. Sárospatak, 1862. - Dogmatikai felolvasások. Sárospatak, 1869. - A keresztyén ember könyve. Pest, 1872. - A dobos tábornok. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1875. - Halotti egyházi beszédek. Nyíregyháza, 1876. - A múltak árnyai. Debrecen, 1877. - A kormányzó. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1887. - Vallásbölcseleti tanulmányok. Nyíregyháza, 1894.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.