A középiskolát Pápán 1879 és 1883 között a bencéseknél kezdte, de Kalocsán a jezsuitáknál érettségizett. 1887-ben a veszprémi papnövendékek közé került. A teológiát Innsbruckban végezte. 1892-ben pappá szentelték. 1911-től a Szent Imre Kollégium igazgatója, 1917-től veszprémi kanonok, 1919-től haláláig váci püspök. Újraindította a váci papnevelő szemináriumot. 1927-től tagja a felsőháznak, 1935-től királyi titkos tanácsos, 1936-tól pápai trónálló. Művei, összegyűjtött írásai az egyházmegye művelődéstörténetének hű tükörképét, hiteles forrását adják. Tanulmányai és cikkei katolikus folyóiratokban és lapokban jelentek meg. – Sírja a váci Székesegyházban.
Művei: A veszprémi papnevelő-intézet emlékkönyve. Vp., 1896. – Az önkéntelen indulatok és a szabad elhatározások. Bp., 1899. – Kereszténység Krisztus nélkül. Bp., 1903. – A kölcsönös igazságosság a kath. erkölcstanban. Bp., 1909. – A lelkiismeret. Bp., 1912. – A bérmálás kegyelme. Bp., 1922. – A világi hívek apostolkodása. Vác, 1929. – A római pápa, mint Krisztus helytartója és Péter utóda. Vác, 1930. – Szent Imre életének tanulságai. Vác, 1930. – Főpásztori körlevelek és intelmek. Rákospalota, 1930. Az ifjúsághoz. Vác, 1933. – A katekizmus a családok könyve. Vác, 1934. – Isten fiainak életéről. Vác, 1936. – A vasárnapi misehallgatásról. Vác, 1941. – A tizedik év végén. Víg, 1994.
Irodalom: PATAKY Arnold: Emlékbeszéd ~ fölött. = A Szent István Akadémia emlékbeszédei. Bp., 1942. – A veszprémi papnevelő-intézet emlékkönyve. Vp., 1896. – GAÁL.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.