Apja MÁV-pályamester volt, tíz gyereke közül Ő volt a hatodik. Szülőfalujában, Keszthelyen és Győrben végezte tanulmányait, majd a háború után Budapesten szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Gyulafirátóton iskolaigazgató, 1954–1956-os években az akkori Veszprémi járás általános iskoláit irányító járási tanács osztályvezetője. Az 56-os forradalom idején a járási forradalmi tanács elnöke, azután több mint tíz évig a falujában tanított.
1969-ben kinevezték a Veszprémi Bakonyi Múzeum népművelési csoportvezetőjének, majd igazgatóhelyettesnek, később a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatójának. Egyik kezdeményezője a Veszprém megyei földrajzinév-gyűjtésnek. Több évig szerkesztette a veszprémi múzeum helytörténeti tájékoztatóját, valamint a TIT által kiadott Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok c., évenként megjelenő sorozatot, amelynek köteteiben több tanulmánya is megjelent. Számtalan írását közölte a Veszprém megyei újság. Honismereti előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett. Elnöke volt az 1991-ben megalakult Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek. A megyében nevéhez fűződik a Kossuth-kultusz ápolása. Munkásságát többek között a Vajda Péter-díjjal és a Gyermekekért Érdeméremmel ismerték el.
Irodalom: Bakony–balatoni kalendárium 1993. Vp., 1992. – HAMAR Imre: “Szegtem a nagy mezőből.” Portrévázlat a hetvenéves ~ról. = Honismeret, 1993. 3. sz. – HAMAR Imre: Fájó búcsú ~tól. = Honismeret, 1995. 6. sz. – HUDI József: ~ (1923–1995). = VpMHT.,, 16. Vp., 1996. – GALAMBOS Anna: Emlékezés ~ra. = VpSz., 2010. 18. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.