Tatán telepedett le 23 éves korában és élete nagy részét ott töltötte. 1750-től főleg az Esterházy grófok számára dolgozott. Első jelentős önálló munkája a tatai plébániatemplom volt, amelynek építését 1751-ben kezdték, de a befejezés már utódjának Grossmann Józsefnek volt a feladata. Egy ideig Komárom vármegye szolgálatában állt, majd 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Móron. 1764-ben szerződést kötött Esterházy Károly püspökkel az egri püspöki építkezések tervezésére és felügyeletére. 1768 és 1774 között tervezte a veszprémi püspöki palotát, amely az európai késő-barokk számottevő emléke, legragyogóbb változata. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot, amely klasszicizáló homlokzatával és világos, tágas belső terével a magyar templomépítés egyik típusalakító őse.
Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Tata és Eger városképének kialakításában. A klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere. A meglévő építészeti adottságok, a hely és a táj kitűnő kihasználásának egyik kiváló példája a veszprémi aggpapok háza, amely 1770 és 1778 között épült. – Sírja Tatán,a Szent Kereszt-templomban.
Irodalom: PIGLER Andor: A pápai plébániatemplom és mennyezetképei. Bp., 1922. – LUKCSICS József: A veszprémi püspöki vár a katolikus restauráció korában. (Társszerző.) Vp., 1933. (A veszprémi egyházmegye múltjából 1.) – DORNYAY Béla: ~ tatai építőművészről. = M. Mérn. és Építész Egyl. Közlem, 1930. – GENTHON István: Az egri líceum. Bp., 1955.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.