Középiskolába Miskolcon járt, tanári oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. 1889–1890-ben a budapesti egyetem gyakorlóiskolájában tanított, majd öt esztendeig a Karcagi Református Főgimnázium igazgatója. 1895-ben költözött Pápára, ahol 1901-ig tanár, 1901 és 1921 között igazgató a Református Gimnáziumban. 1921-től 1928-ig a Református Kollégium főigazgatója, a Református Zsinat és az Országos Közoktatási Tanács tagja. Huszonöt évig a város ref. nőegyletének titkára és az iparos ifjúsági kör díszelnöke. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Művei: Fejlesszük gimnáziumunkat! Karcag, 1894. – Spinoza élete és etikája. Karcag, 1895. – Az objektivitás Homérosznál és Vergiliusnál. Pápa, 1896. – A görög és a keresztyén dráma. Pápa, 1900. – Középiskoláink és a Magyar Alföld. Debrecen, 1900. – M. Tullius Cicerónak Catilina ellen tartott beszéde. Pápa, én.
Irodalom: Faragó János önéletírása. Pápa, 1940. – Dtli Prot. L, 1944.– Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.