1866 előtt Fischer Mór néven ismert. Az Esterházy-uradalom kocsmabérlőjeként 1839-től a pápai keménycserép-gyárat bérelte, 1840-ben Stingl Vincétől megszerezte a herendi porcelángyárat. Gyártmányaival Pesten és külföldön nagy sikert aratott. Igen tehetséges virágfestőnek bizonyult. A hazai kerámiaipar fejlesztésében szerzett érdemeiért 1863-ban megkapta a Ferenc József lovagrendet és bemutatták a császárnak, 1867-ben magyar nemességet, adománylevele és címert is kapott a császártól. 1870-ben felvette a Farkasházi előnevet, majd 1872-ben elnyerte a"császári és királyi udvari szállító" címet. Egyedi és fényűző darabok gyártása miatt nem tudott lépést tartani a fejlődő technológiájú monarchiabeli porcelángyárakkal, 1875-ben csődbe jutott. Tatára vonult vissza, ahol festőműhelyt alapított.
Herenden a Porcelángyár előtt és udvarán is áll mellszobra (Hanzély Jenő, valamint Ilona Barth és Karl Barth alkotása). Az utókor emléktáblát állított nevének és alkotásának a Herendi Porcelán Múzeum folyosóján, valamint a zirci Bakonyi Panteonban.
Irodalom: KEMPELEN Béla: Magyarországi zsidó eredetű családok. Bp., 1927. – TASNÁDINÉ MARIK Klára: A magyar keramika néhány problémája. = Ipműv. Múz. Évk, Bp., 1959. – KATONA Imre: A herendi gyár első évtizede. (Társszerző.) = Vp. Megy. Múz. Közlem. 18. 1986. Vp., 1987. – FEUERSTEIN Emil: Egy marék virág. A magyar ajkú zsidóság szellemi öröksége. Tel Aviv, 1991. – JÁRMAI Ervin: ~. = Bakony–Balatoni Kalendárium 1994. Vp., 1993.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
