Édesanyja Vörösmarty Mária, a Szózat költőjének egyenes ági leszármazottja. A Pápai Református. Kollégiumban bontakozott ki irodalmi érdeklődése. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona, a diákok egyik szellemi vezére, az ellenforradalom győzelme után kizárták az iskolából, 1920-ban Csurgón érettségizett. 1926-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a fővárosi Bethesda Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1930-ban, a hódmezővásárhelyi kórházban, 1934-től Budapesten volt sebész-főorvos. Főleg a visszerek és lábszárfekélyek gyógyításával foglalkozott.
1929-ben Új Magyar Föld címmel folyóiratot indított. A Híd kiadásában megjelent Ifjú szívekben élek c. kötetben publikált. 1928-ban a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökeként ismerkedett meg József Attilával. Hódmezővásárhelyen közösen írták a Ki a faluba c. kiadványt, ami a falukutatást és a néprajz megismerését propagálta a fiataloknak.
Művei: Ipari munkásságunk helyzete és jövője. Bp., 1936. – József Attila a Bartha Miklós Társaságban. József Attila emlékkönyv. Bp., 1957. – Füstbe ment terv. Önéletrajzi visszaemlékezés. = Könyvvilág, 1980. 2. sz.
Irodalom: SEBESTYÉN Sándor: A Bartha Miklós Társaság 1925–1933. Bp., 1981. – FITOS Vilmos: ~ életműve és a Bartha Miklós Társaság. = Hitel, 1989. júl. 26. – TASI József: Búcsú ~től. = ÉI, 1980. 11. sz. – SZABOLLCSI Miklós: Kemény a menny. Bp., 1992. – TASI József: József Attila és a Bartha Miklós Társaság. Bp., 1995.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.