Szülei: Halka András földműves, Horváth Zsuzsanna földműves.
A gimnázium három alsóbb osztályát Komáromban végezte, mire atyja, ki maga is iskolázott férfiú volt, felvitte Pápára, hol a teológiát végezvén, a VI. osztály köztanítóságára alkalmaztatott. Ezután Császárra (Komárom megye) ment akadémiai rektoriára. Innét Csurgóra a gimnáziumhoz jutott tanárnak és lelkésznek ; hat év múlva Damógárdonyra (Kastélyosdombóra) rendeltetett rendes lelkésznek ; megválasztatott az egyházmegye al-, később főjegyzőjének és körfelügyelőnek. Azután Hobolba, majd Kadarkútra ment lelkésznek. — Költeményeket írt a Honművészbe (1839-40), a Koszorúba (1840), a pápai Tavaszba (1845); az Örömdalok című költeményét Nagy Mihálynak szuperintendensi székébe iktatásakor adták ki (Pápa, 1845.), cikke a Pesti Naplóban (1854. 166. sz. Nyelvünk körül), egyházi beszéde a Fördős által szerkesztett Papi Dolgozatokban (1857.) Teológus korában a Deáky-alapítványból jutalmat nyert: Jelen korunk micsoda kellékeket igényel egy prot. lelkészben és mi módon lehet azoknak megfelelni ? című dolgozatával. — Munkája: Templomi imák advent köznapjaiban. Kecskemét. 1857. (Címkiadás: Pest, 1883.) Uj M. Athenás 166. 1. — Petrik Bibliogr. — V. Könyvészet 1888. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IV. Gyalai-Hyrtl. Budapest, 1896.