1932-ben Szombathelyen lépett be a Szent Domonkos Rendbe. Filozófiai és teológiai tanulmányait 1932-1937-ben rendje főiskoláján a franciaországi Saint Maximin-ben végezte, ahol 1937-ben pappá szentelték. 1938-1950 között Budapesten a Szent Domonkos Rend kispapjainak nevelésében és oktatásában vett részt, egyidejűleg vezette a Sacré Coeur Leánynevelő Intézet Mária-kongregációját, és szerkesztette a Rózsafüzér Királynője c. folyóiratot. Rendjének feloszlatása (1950) után 1950-1951-ben Pápán, 1951-1952-ben Zircen, 1952-1954-ben Kardosréten, 1954-1956-ban Devecserben, 1956-1957-ben Pókaszepetken volt káplán. Mint plébános (1957-1965) új templomot építtetett Szalapán. 1965-1982 között Zalagyömrőn, 1984-től haláláig Niklán plébános. 1982-ben nyugalomba vonult, s püspöki tanácsossá nevezték ki, de a paphiány miatt 1984-ben reaktiválását kérte. Cikkei a Rózsafüzér Királynője és a Vigilia című folyóiratokban jelentek meg. Több vallásos művet fordított magyarra, kb. 40 kötet kéziratos műve (teológiai, filozófiai művek, szentbeszédek, ifjúsági regények és színdarabok stb.) maradt hátra.
Művek: Üdvözlégy Mária. Elmélkedések a szentolvasóról (Bp., 1983. 2. kiad. 1987).
Forrás: Magyar életrajzi lexikon 1978-1991. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1994.