...Odafordultam Areskihez, és tisztába tettem a dolgokat. Szép halkan.
- Én nem flörtölök veled, ezt jobb, ha tudod. Felesleges, hogy beleringasd magas.
Areski a karjára csapott, hogy elűzzön egy csapat tengeri bolhát, amik eddig a karszőrei között szlalomoztak.
Odahajolt hozzám, és a fülembe súgta:
- Remélem is. Mert az állati ciki lenne.
- Beleszakadnál, ha öt percig jó fej lennél?
- Ez nem ellened szól. Az én hibám. Semmi kedvem randizgatni.
- MICSODA?
- NE ÜVÖLTS MÁR!
- MI FOLYIK OTT? - kiáltotta Samira.
- Semmi - vágta rá Areski. - Csak Aurore óbégat.
Samira sötét pillantást vetett rám, én pedig még mindig döbbenten meredtem a bátyjára.
Ez az egész elfuserált vakáció még csak most kezd alakulni igazán.
A végén még szerzek egy barátot. Nem holmi pasit, akivel a nyaralás után szánalmas szakításra kerül sor, hanem egy igazi barátot, akivel nem fenyeget a flörtölés veszélye, akivel nem kell félresikerült csókokat váltanom, sem a kezét markolásznom. Leültem, és kitártam felé a karomat:
- Imádlak!
Aurore kalandjai és viszontagságai folyatódnak. Még csípősebb, még szúrósabb, még fergetegesebb.